books in my belly


V mint vérbosszú (V for Vendetta)

2020. október 14. 12:56 - RobFleming

v.jpg(1990) (írta: Alan Moore, rajzolta: David Lloyd) (magyarul: Fumax)

 

anglia a nyolcvanas években nem volt jó hely, a nép ki volt zsigerelve, egy értelmetlen háborúba is belekeveredtek, nem csoda, hogy a tomboló thacherizmus közepén a gondolkodó alkotók nem látták fényesen a jövőt... alan moore ifjú szerzőként nem találta fel a kereket ezzel a disztópikus történettel, de gondosan végigvette magában, hogy milyen lenne, ha egy totalitárius fasiszta rendszer ragadná magához a hatalmat, hogyan hálóznák be az élet minden területét, hogyan gyalulnák le a népet a szokásos szélsőjobbos mocsokságokkal (kisebbségek táborokba gyűjtése és kínzása, álszent vallásosság látszata)... és mit tehet egy nép, ha elhomályosítják a tisztánlátását hazugságokkal, ha állandó félelemben kell élnie? miért nem kergetik el az emberek a rajtuk uralkodó tetveket? -teszik fel ilyenkor azok az emberek a kérdést, akik kellően szerencsések ahhoz, hogy nem kellett még ilyen rendszerben élniük... v egy nagyon érdekes főhős, mert egyszerre nagyon konkrét motivációja van a tettei mögött (bosszút akar állni azokon, akik a koncentrációs táborban megkínozták), ugyanakkor egy eszme megtestesítője is, akinek az a feladata, hogy levegye az emberek szeméről az kötést, hogy megmutassa, hogy egy megdönthetetlennek hitt rendszer is megdönthető. ez utóbbi funkciójához kellenek a szimbolikus tettek, a guy fawkes szerep felvállalása, a név- és arc-nélküliség... régóta mániám, hogy rendbe rakjam az emberek fejében lévő káoszt az anarchiáról, és nagyon örültem neki, hogy moore pontosan érti ezt az eszmét, azaz nem a káosszal azonosítja (mint oly’ sokan mások), többször is beszélteti főhősét a rend-nélküli-rend-ről... bár v a címszereplő, sokszor tűnik el a képregény lapjairól, és átadja a helyét a többi karakternek -akikből számtalan van, mert moore alaposan be akarja mutatni a rendszer romlottságát. viszont az a képessége még nincs meg a szerzőnek, hogy igazán karakteres vonásokkal ruházza fel a mellék-alakokat, ezért néha kell pár panel, hogy az olvasó összerakja fejben, hogy kit is lát épp’ aktuálisan. ebben a rajzolója sem segíti, mert mereszteni kell a szemeket néha a panelekre... de ezek csak apróbb bukkanók, mert egyébként nagyon hatásosan működik az egész történet, tud nagyon mélyre menni amikor a fasiszták bűntetteiről van szó, és folyamatosan dolgoztatja az agyad a gondolatiságával. alan moore könnyedén lépked fel a kedvenc szerzőim közé, nála még az sem zavar, hogy a nyolcvanas évek vizuális világa nem a kedvencem a képregény-kultúrában... (×11.03.)

komment

Fabulák -Legendák számüzetésben (Fables -Legends in Exile)

2019. június 11. 13:17 - RobFleming

fables_01.jpg(Fables vol.1 #1-5) (2002, Vertigo Comics) (írta: Bill Whillingham, rajzolta: Lan Medina) (magyarul: Képes Kiadó)

 

a három-és-fél éves keresztlányom szerintem már kívülről tudja piroska véres meséjét, mégis újra-és-újra felolvastatja magának -ki tudja, hogy mi tudatunkba is hányszor vésődtek be ezek a klasszikussá nemesedett történetek. úgyhogy mindig üdítő látni, amikor egy szerző valami új, felnőttes dolgot csavar ki a kissé már állott típus-történetekből. persze ott volt nekünk pár éve a ’once upon a time’, ami hasonló alapfelállással kecsegtetett (lásd: köztünk élő mesehősök), de ott az írók (valószínűleg csatorna-nyomásra) nem mertek elég messzire menni, nem forgathatták ki gyerekkorunk idoljait. egy felnőtt-részleges al-kiadónál viszont nincsenek ilyen korlátok, itt nyugodtan mutathatják a csúnya arcukat is a jól ismert karakterek, taps jár majd érte, nem korbács... így lesz hófehérkéből elvált törtető, a paszulyt mászó jankóból kispályás svindlis, a gyerekké változott pinokkióból perverz tinédzser. és így lesz a házakat fújó és nagyi-zabáló ordas farkasból egy láncdohányos noir hős, akik imádja az agatha cristie-s nagy leleplezéseket, és leginkább a szaglása után megy, ha egy ügyet kell megoldani... jó ötlet volt egyébként egy nyomozásra felfűzni az első kötetet, mert sok karaktert lehetett bevonni a történetbe, így megismerhettük a motivációikat és a jellem-hibáikat. de az olvasási tempót is segítette -és hát egy rejtély hajszolás a legtöbb műnek az előnyére tud csak válni... erősen pozitív élmény volt ez a kötet, szórakoztatóan csavart az alap-toposzokon, és mint egy ízletes (mérgezett) alma, felkínálta ezt a bűnös világot, amibe szívesen elmerülhetünk a későbbiekben is... (×06.09.)

komment

Y: The Last Man -Whys and Wherefores

2018. március 27. 15:13 - RobFleming

y_vol10.jpg(Y: The Last Man #55-60) (2007-2008) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Pia Guerra) (eng)

 

belenéz a szarkofágba a bebalzsamozott testre: ’lenin? ő a beatles egyik tagja volt, nem?’ -hát igen, lehet hogy yorick sokat változott az évek alatt, de a humora a régi maradt... milyen alattomos dolog tud lenni a melodráma, amikor úgy operál a szappanoperai elemekkel, hogy nem tudsz kibújni a csapásai alól, mert úgy üt meg, hogy igazán fáj -vagy extrém esetben felizgat (sőt, a kötet nagy halál-jeleneténél bevallom, hogy nem bírtam levakarni a vigyort az arcomról, mert nem akartam elhinni, hogy bkv meg merte húzni ezt a lépést)... mert hiába gyűlt össze mindenki párizsban a nagy találkozásra, ha még jó pár oldalon át csak kerülgették egymást. aztán jött egy reunion, egy jól megérdemelt szex és az utána kötelező pucér beszélgetés -és az első nagy gyomros... de ettől még nem lettünk érzelmi roncsok, mert éreztük azt, hogy yorick egy idióta, aki képtelen tisztán-látni az orra előtt világító tényeket, hogy az elmúlt öt év viszontagságai nem a beth iránti vágyait növelték, hanem azzal alakult ki szoros kötelék, aki végig mellette volt. de persze hiábavaló a felismerés, mert az élet kurvára igazságtalan tud lenni... (valahol az is örömteli, hogy az elsőre a sorozat fő-gonoszának tűnő alter sem velejéig romlott, egész egyszerűen a személyiségéből adódott az összes rossz cselekedete, ő volt az, aki katonaként nem tudta kezelni a férfiak nélküli világot, és csak a halál-vágya meg az eszméi sodorták erre a véres útra)... az epilógus vaughan-osan megcsavart volt az időugrással, de persze működött is a szokásos dramaturgiai húzása, mert így el tudunk mindenkitől köszönni (hol könnyebb szívvel (lásd hero-t és beth i-et), hol a könnyeinkkel küzdve (oh, amp)) -és mennyire zseniális, hogy yorick-ot pontosan ugyanúgy kényszerzubbonyban láthattuk az utolsó jelenetében, mint ahogy találkoztunk vele a legelején... no, a világ megy tovább, mert az emberiség a katasztrófák után is képes felállni -ennyi pozitív gondolat azért belefér a végén, nem...?

(ugye jól gondolom, hogy ez volt az első nagyobb lélegzetvételű sorozat, amit borítótól borítóig végigolvastam? az biztos, hogy most pont olyan érzésem van, mint mikor egy sorozat vagy egy terjedelmesebb regény-folyam végére szoktam érni -ürességet érzek, mert nem tölthetek több időt a megszeretett karakterekkel, nem lesznek már hajmeresztően izgalmas közös kalandjaink, nincs több idétlen poén, ami a leszbikusokon élcelődik...) (##03.26.)

komment

Y: The Last Man -Motherland

2018. március 27. 15:09 - RobFleming

y_vol09.jpg(Y: The Last Man #49-54) (2006-2007) (írta: Brian K. Vaughan; rajzolta: Pia Guerra, Goran Suduzka) (eng)

 

alapvetően idegesítőnek kéne lennie a ’bkv-féle cliffhanger-feloldási techniká’-nak, azaz hogy a nagy csattanók után a következő füzet elején valami teljesen mással nyit, és ha olyan kedve van, akkor visszatér a függőben (és izgalomban) hagyott szálhoz, de legtöbbször még itt is ugrik kicsit az időben, hogy folyamatában ismerjük meg a közben lezajlott eseményeket -szóval bosszankodnom kéne az ilyen dramaturgiai húzásokon, de mégis élvezem őket, valószínűleg leginkább azért, mert filmes hatást keltenek ezek az ugrások, de a párhuzamos ’vágással’ futtatott szálak is hasonló érzetet ébresztenek, főleg amikor feszültségben egymást erősítik. és most volt mit felerősíteni, mert hőseink nagyobbnál nagyobb slamasztikákban ültek -leginkább kikötözve... dr.m felbukkanásánál kifejezetten vicces reakciót adott az agyam, mert annyira meglepődtem a karakteren, hogy elsőre nem is reagáltam azt le, hogy mi a neme... aztán elkezdett beszélni... értem én, hogy sokan szerettek volna valamiféle magyarázatot a ’nagy kérdés’-re, hogy mi okozta a nem-pusztulást, de nekem nem volt igényem egy tudományosan alaposan megtámasztott válaszra (mint ahogy sosem azért néztem a lost-ot vagy a leftovers-t, hogy megértsem a ’miért’-eket, hanem a karakterek miatt), így azzal sincs bajom, hogy a magyarázat csak a lábujját dugja bele a tudományba, és sokkal szilárdabban áll a spiritualizmus talaján... (a szokásos kötetvégi kitérőinkkel ezúttal a kezdetek felé kanyarodtunk, mert olyan karakterek bukkantak elő a homályból, akiket már nagyon régen láttunk, és a segítségükkel kicsit beleláthattunk a megváltozott világ hétköznapjaiba is. a hullákkal foglalkozó szupermodell mindennapjai kellően érdekesek, plusz a segítségével ms.brown is kaphatott egy szép lezárást, a csepűrágó banda viszont most sem volt túl érdekes, inkább csak meta-szinten működnek, ahogy a művészetről csacsognak a körülöttük lángoló los angeles-ben...) (##03.25.)

komment

Y: The Last Man -Kimono Dragons

2018. március 27. 15:07 - RobFleming

y_vol08.jpg(Y: The Last Man #43-48) (2006) (írta: Brian K. Vaughan; rajzolta: Pia Guerra, Goran Suduzka) (eng)

 

azt hiszem rájöttem valamire: lehet összefüggés aközött, hogy a képregény szerkezetében feldúsultak a flashback-ek és aközött, hogy brian k. vaughan ebben az időben a lost írószobájában is tevékenykedett, hisz’ mindenki emlékszik jól, hogy milyen kardinális pontjai voltak annak a sorozatnak is a visszaemlékezések (csak azt nem tudom, hogy azért alkalmazták őt damon lindelof-ék, mert látták, hogy ért a flash-ekhez, vagy azért kerül elő az összes szereplő múltja a képregényben, mert a lost miatt itt is kedvet kapott bkv ehhez a dramaturgiához)... ebben a kötetben dr.mann és alter altábornagy kerültek sorra, erős drámaisággal bővítve mindkettejük életvonalát... arra is rájöttem, hogy azért is jó a roadmovie jelleg, mert a különböző települések (és földrészek) lehetőséget adnak a szerzőnek arra, hogy mindig friss ötletekkel futtassa be a már megismert vázat. így lehet, hogy a különcködő és tiritarka japánban szex-robotok állnak a cserekereskedelem egyik csúcspontján, és hogy a yakuza irányítását és b-kategóriás kanadai énekesnő veszi át... a távol-keleten nem lehetett megkerülni, hogy dr.mann kiemelt szerephez jusson a származása miatt -mint ahogy az sem meglepő, hogy a helyi chambara filmekből inspirálódva összecsattantak a szamuráj-pengék egy véres összecsapásban... de fel kell készülnünk a további egymásnak-feszülésekre, mert úgy tűnik, hogy nem csak a tesztoszteron fűti a háborúkat, a nők önmagukban is képesek rá, hogy egymás vérét ontsák -egy férfiért... (##03.24.)

komment

Y: The Last Man -Paper Dolls

2018. március 27. 15:04 - RobFleming

y_vol07.jpg(Y: The Last Man #37-42) (2005-2006) (írta: Brian K. Vaughan; rajzolta: Pia Guerra, Goran Suduzka) (eng)

 

olyan érzése van az embernek, hogy bkv elhatározta, hogy mikor akar a végére érni a sorozatnak, és most kicsit megnyújtja a közepét, hogy kellő hosszúságú legyen a folyam -persze ettől még baromi szórakoztató minden oldal, csak kicsit áttetszőbb a kitérőktől és visszaemlékezésektől, mint eddig... szóval kábé a második füzet óta várjuk, hogy yorick elérjen ausztráliába, de persze így húsz füzetnyire a végétől még nem kaphattuk meg a nagy találkozást beth i-el, úgyhogy egy másfajta keresést/kergetőzést kellett ellőni -így került a képbe a bulvárújságíró-néni, aki kellő fifikát szedett fel magára az évek során, hogy a kis yorick-ot lefotózva álmodozhasson a pulitzer-díjról (eközben a félszemű rosa könnyedén meg-jamesbond-olta dr.mann-t, amikor ágyba-vitte, orgazmussal magához kötötte, csak hogy kém-tevékenységet folytathasson hőseinken)... ezután újabb kitérők érkeztek a kötet menetébe, visszatértünk beth ii-höz, egy olyan fordulattal, amit általában nem szokásom szeretni, itt viszont szórakoztatónak találtam, hogy yorick ilyen könnyedén szórja a magvait (mellékesen érintettünk megint egy csomó érdekes témát a katolikus egyházzal kapcsolatban, a felmerülő szűznemzéseket és a női vezetőt, aki keresi a leendő férfi pápát, mert a hagyományok baromi nehezen halnak ki)... ezután megengedte a kedves szerző, hogy még egy kicsit közelebb engedjük magunkhoz 355-öt (a drámai múltja segítségével), plusz érdekes adalékokat kaptunk ampersand múltjával kapcsolatban... még három kötet van hátra, remélem legközelebb japán földön már jobban beindulnak azért az események -de ha csak csapongunk továbbra is, az sem fog a földhöz vágni... (##03.22.)

komment

Y: The Last Man -Girl on Girl

2018. március 21. 11:50 - RobFleming

y_vol06.jpg(Y: The Last Man #32-36) (2005) (írta: Brian K. Vaughan; rajzolta: Goran Suduzka, Pia Guerra) (eng)

 

óh, azok a fránya csalódások... ’csaj-csajon’, ígérgeti a cím, erre a dokinéni/355 maszatolást yorick csúnyán megzavarja -de persze értelmezhetjük átvitt értelemben is a címet, hiszen a tengeren játszódik (majd’) az egész kötet, és hát a hajók mindig nőneműek, az angol nyelvben is (vagy mondhatjuk azt, hogy a víz felett és a víz alatt is csajok vannak, több rétegnyi csaj, ehh, inkább befejezem az etimológiai fejtegetést)... azért is húztam egy kicsit a számat, mert feldobott a tudat, hogy a hajóskapitánnyal kaptunk egy új női karaktert, aki kedves, támogató, és nem akar egyből hősünkre támadni (és ügyesen kerüli ki a kapitányi kliséket azzal, hogy nem papagája hanem majma van) -erre két füzettel később nem kiderült, hogy a látszat csal nála is, és mégsem rakhatom őt a pozitív oldalra...? elég durva felvetés az bkv-tól, hogy nők tömegei teszik tönkre magukat heroinnal a lelki csapásaik miatt, de igazság szerint nem tűnik ez olyan valóságtól elrugaszkodott feltevésnek... a gyors lefolyású eseményeknek köszönhetően könnyen végig lehetett szaladni a köteten, kicsit aperitifnek éreztem csak a ránk váró kalandok előtt... (ismét volt egy fősodoron túli extra füzet is, ami ügyesen megkavarta beth háttértörténetét a horrorisztikus és szuperhősnős lázálmokkal (ez utóbbinál még a színezés is átváltott retróban, nagyon helyesen).) (##03.20.)

komment

Y: The Last Man -Ring of Truth

2018. március 19. 14:22 - RobFleming

y_vol05.jpg(Y: The Last Man #24-31) (2004-2005) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Pia Guerra) (eng)

 

mindenkinek van gyenge pontja, nekem a széparcú intelligens lányok, yorick-nak meg a beth nevű szőkék... de legalább szerencséje volt a templomban talált szöszivel, mert nem csak szexet kaphatott tőle, hanem komolyabb beszélgetést is, valakit, akivel lehetett osztozni a bűntudaton -soha rosszabb kísértést, soha rosszabb évát az édenkertbe (btw, a vallás is szépen került be a nagy egészbe a katolikusok válságával (ugye hogy kellett volna hagyni, hogy nők is lehessenek papok...?), és yorick isteni belépőjével)... azért nem felejtkezünk el az eredeti beth-ről sem, igaz még csak azt a tényt rögzítettük, hogy yorick-nak érdemes lett volna várnia még a félrenézéssel... ezután végigrohantunk hero élettörténetén, kiegészítve az eddig homályban hagyott részleteket, majd révbe értünk san francisco-ban -egy időre... bkv itt látta megfelelőnek az időt és a helyet, hogy játszani kezdjen velünk azzal kapcsolatban, hogy miért is élhette túl yorick a dögvészt. felkínált egy misztikus magyarázatot, majd egy ahhoz hasonlóan nehezen komolyan vehető tudományos fejtegetést (mindezt persze drámaian, sok vörös folyadékkal körítve) -a lényeg mind a két esetben az, hogy a hősünk maga semmiképp sem különleges, csak a körülmények miatt maradhatott állva utolsó férfiként... most hogy elértük a kitűzött célt (san francisco-t), nincs más hátra mint, izé, továbbmenni -amerikát már keresztül-szeltük, jöhet a világ... (##03.10.)

komment

Y: The Last Man -Safeworld

2018. március 09. 09:47 - RobFleming

y_vol04.jpg(Y: The Last Man #18-23) (2004) (írta: Brian K. Vaughan; rajzolta: Pia Guerra, Goran Parlov) (eng)

 

na jó, bkv úgy játszik a szexualitással és így velünk olvasókkal is, mint egy kézügyességből diplomázott pornószínésznő a rózsaszín dildókkal... mert mondjuk yorick legféltettebb titkaira legkönnyebben egy szado/mazo kínzás segítségével deríthetünk fényt, ugye...? igen, mert így az olvasó felajzva lapozhat egyre gyorsabban az igazság után kutatva, egyszerre szörnyülködve a múltból felszínre törő emlékeken, a kábító szerek okozta furcsa trip-peken, miközben azt kívánja, hogy ne csak egy kormányügynökségi kihallgatási technika legyen ez, hanem egy határokon túlmenő kőkemény előjáték... de nálam az is kimeríti az olvasói szexuális zaklatás fogalmát, amikor a szerző leültet egy kibomló fürdőköpenyes nőt a szolidan becsiccsentett főhős mellé a kanapéra, hogy a szexről és a maszturbációról beszélgessenek... de hogy ne csak a yorick lába között parlagon heverő fegyverről beszélgessünk, foglalkozzunk az igazi lőfegyverekkel is, mert azok is fontos szerepet játszottak a kötetben... hőseink útját állta (szó szerint) egy újabb elvadul nő-csapat, akik polgári ellenállásba (és útblokádba) kezdtek azon az elven, hogy úgyis mindenről a (bush) kormány tehet -és nem csak 355-nek és a dokinéninek kellett elszenvednie pár pofont azért, hogy szabaddá váljon az út kalifornia felé, hanem yorick-nak is komoly lépésre kellett elszánnia magát: az első gyilkosságára... (mellékesen foglalkozunk az állatvilág problémájával is, ugyanis annyi idő telt már el a hímneműek kihalása óta (másfél év), amivel elértünk bizonyos rágcsálók életciklusának a végéhez, és ezt könnyen tovább lehet gondolni azzal, hogy idővel minden állat (a.k.a. élelmiszer) eltűnik a föld színéről...) (##03.07.)

komment

Y: The Last Man -One Small Step

2018. március 09. 09:40 - RobFleming

y_vol03.jpg(Y: The Last Man #11-17) (2003-2004) (írta: Brian K. Vaughan; rajzolta: Pia Guerra, Paul Chadwick) (eng)

 

megváltozna-e a sorozat dinamikája, ha nem yorick lenne az egyetlen utolsó férfi? majdnem megtudtuk ezt, mert a hím-gyilkos himlő (uhh, bocs, szóvicc-halál) az űrbe nem jutott fel, úgyhogy a nemzetközi űrállomáson is életben maradtak ketten -csak onnan meg nem egyszerű lejutni... persze hősünk nem sokáig örülhetett annak, hogy a gyengécske vállairól lekerül a hatalmas teher, mert hát maradni kellett a koncepciónál, egy férfi, egy majom, nincs apelláta (esetleg csak a nyitva-hagyott kérdés, hogy az űrben nemzetközi összefogásban fogant gyermek szebbé teszi-e a jövőt)... yorick egyébként nincs túl jó formában a kötetben, szakállal fejezi ki a rosszkedvét a kötet elején, minden megszólalásában elejt egy cinikus popkult utalást, majd lefertőtlenítik, elfogják és megszégyenítik, mint szabadulóművészt... nyitottabbá vált a történet, hogy kicsit szélesebb látószögünk nyílt a kulturálisan sokszínű gárda segítségével (még arra is figyelt bkv, hogy az oroszok következetesen kozmonautát mondjanak az űrhajósokra), de szerintem az is jó ötlet volt, amikor két füzet erejéig félretettük a főhősöket, hogy kicsit betekintsünk egy másik mikroközösség életébe és gondolkozás-módjába is -és hát a választott színházi közeg arra is jó volt, hogy meta-utalásokkal görbe tükröt állítson magának a szerző, akár azzal, hogy felfedi az előképeit (pl. mary shelley regényét), akár azzal, hogy a darab közönségének reakcióiba beépíti az olvasói reakciókat (magyarul azt a folyton felvetődő problémát, hogy szexre vágyó hordaként van ábrázolva a nők egy csoportja a képregényben)... (##03.02.)

komment

Y: The Last Man -Cycles

2018. március 01. 11:38 - RobFleming

y_vol02.jpg(Y: The Last Man #6-10) (2003) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Pia Guerra) (eng)

 

egy posztapokaliptikus történetben mindig gyanús, ha a főhősök egy idilli utópisztikus társadalmi közösségre bukkannak, mert ott biztos hogy van valami sötétség a mélyben... de szerencsére bkv a múltjuk ellenére pozitívan ábrázolja az ohio-i kisvárosban csendesen meghúzódva élő nőket -kellenek is ők ellenpontnak a minden értelemben eltúlzott amazonok mellé (akiknél a vezető már ott tart, hogy undorodik a sperma gondolatától is, és meggyőződése, hogy addig elnyomásban kell tengődniük a nőknek, amíg egyetlen férfi is él még a földön, mert akkor nem lehet eltörölni a régi rendszert, blablabla)... két fontos szálunk rántódott össze egy drámai konklúzióba, ahol a brown tesók szenvedték meg a konfrontálódás javát (meg persze azok, akiknek különböző éles tárgyak jutottak be a szervezetükbe)... örömteli, hogy yorick nem egy szuper-man, hanem egy hibákkal teli esendő alak, aki nem a legokosabb ember a környéken, akiben túl könnyen szikrázik fel a harag, ugyanakkor (szinte) minden körülmények között helyén van a szíve... bár azt már múltkor is hangsúlyoztam, hogy nem várom, hogy lucskos szexualitásba boruljon a képregény, de azért néha-néha lehetne valami több is a romantikus tapogatózásoknál -igen, ilyen férfi-olvasó vagyok, aki biztatja hősét a hűtlenségre... (##02.28.)

komment

Preacher -Proud Americans

2016. március 07. 14:49 - RobFleming

preacher_03.jpg(Preacher #18-26) (1996-97) (írta: Garth Ennis, rajzolta: Steve Dillon)

 

azt hiszem garth ennis szó szerint veszi a deus ex machina fogalmát -mert már másodszor dobja magát a nagyszakállú mindenség urát egy veszett helyzetbe... mert azt el kell ismerni, hogy nagyon szépen tudja felfokozni az eseményeket ez az észak-ír kurafi, úgy tűnik, hogy minden nagyobb sztori-szál végét zúzásba borítja -miután gyönyörűen összerántott minden szálat egybe. persze nem csak a keménység villogott, tele volt komikummal is a grál ’lovagok’ szála (lásd még: a szent sarj, őszentsége méretei, a töketlen kínzómester), de azért volt bennünk némi fenyegetés is. a flashback-szerkezet továbbra is megmaradt, így tudjuk meg a genezis nevű lény keletkezés-történetét, valamint kicsit mélyítették cassidy hátterét és jesse családi múltját is. szerintem nincs azzal baj, hogy a nagy világmegváltós szál mellett más dolgok is érdeklik az írót, ha azokat ilyen jól bele tudja fűzni a nagy egészbe (gondolok itt a vietnámi háborúra, vagy az ír felkelésre és az amerikába bevándorlásra). ...no, egy újabb fenyegetés hárult el, mehetünk tovább az isteni úton -illetve, tudomásom szerint teszünk még egy kis kitérőt... ($$03.05.)

komment

Preacher -Until the End of the World

2016. február 24. 14:04 - RobFleming

preacher_02.jpg(Preacher #8-17) (1995-96) (írta: Garth Ennis, rajzolta: Steve Dillon) (magyarul: Vertigo #1-4)

 

azt hiszem, hogy hálás vagyok annak, aki úgy döntött, hogy két történetet összevonnak egy kötetbe -mert az első sztori annyira sokkoló volt, hogy kellett a második, hogy kicsit kikönnyítse a lelkünket. na nem mintha a másik felét bárkinek is jó szívvel ajánlanám... csak a múltban vájkáló szegmens sokkal brutálisabb volt mélységében, mint a perverzeket és vallási fanatikusokat tartalmazó folytatás. mert az, hogy beverik egy pár seggfejnek a képét (vagy seggbe-basznak egy kellemetlen helyen), az semmi ahhoz képest, amit hősünknek át kellett élnie gyerekkorában. jó húzásnak érzem, hogy az első hét füzettel bedobtak minket a misztikus sztori közepébe, aztán visszább-léptünk párat, és megnéztük a kezdeteket. nehéz szívvel. ami toposz csak létezik az amerika délvidékéről származó emberekről, az mind itt volt, az égő keresztek, a mániákus isten-tisztelet, az állatokkal való bestialitás, és a brutális nyers erőszak, legyen az fizikai bántalmazás, vagy (a saját családon belüli) lelki gyötrés. és csak ennek fényében hangoztatom, hogy a gyermek-pornográfiát is tartalmazó frisco-i kaland könnyed volt, mert azért kurvára tolták ott is felénk a súlyos cuccot -de csak kicsiket szúrtak, a kést legalább nem forgatták meg a szívünkben... vagy inkább a karikatúra-szerű karakterek (a szexuális nyomozó-iroda tagjai, a grál balfasz ügynökei, a művészi perverzek) vették el az élét... mindez a sok sokk-hatás mellett azért kezd szépen kibontakozni a misztikus háttértörténet is, ami egyre jobban mozgatja meg a fantáziámat. ($$02.23.)

komment

Preacher -Gone to Texas

2016. február 15. 13:19 - RobFleming

preacher_01.jpg(Preacher #1-7) (1995) (írta: Garth Ennis, rajzolta: Steve Dillon)

 

az ember már évezredek óta keresi istent -valaki szó szerint is... érdekes koncepcióval vágott bele garth ennis (a.k.a. brit író-fenegyerek no.2) ebbe a képregénybe (isteni hatalommal bíró hibrid lény egy halandó testben, plusz titkokkal terhelt szőke nő és egy beleszarós vámpír), csak itt az elején még meglehetősen nehéz kihámozni ezt a koncepciót a felnőtt-képregényes túlzások alól. mert persze, cool dolog, hogy mindenki káromkodik mint egy kocsis, és nincs tabu sem az erőszakban sem a szexualitásban, csak az a baj, hogy mindennek kicsit elé-tolakodik ez az acél-kemény felszín (tudom, tudom, puhapöcs vagyok, haladjunk). plusz egy kicsit kapkodja is az ember a fejét az elején, köszönhetően a szerkezetének, a két idősíkos kezdetnek, és az elsőre randomnak tűnő egyéb szálaknak -de aztán szépen összerántódik az egész egy kifejezetten erős fináléra. így már nyugodtabb szívvel pattan be az ember a tiszteletes mellé az autóba, hogy elhúzza a belét délre, ahol újabb elbaszott kalandok várják majd. (még valamikor idén érkezik a tévé-változat, ez volt az elsődleges motivációm, hogy most vágjak bele ebbe a régóta halogatott projektembe. azért kíváncsi leszek, hogy mennyit sikerül majd átvinni az amc cenzorain a képregény brutalitásából -szerintem a kegyetlenséggel nem lesz baj, az anál-szex viszont el fog vérezni...) ($$02.14.)

komment
süti beállítások módosítása