(Preacher #8-17) (1995-96) (írta: Garth Ennis, rajzolta: Steve Dillon) (magyarul: Vertigo #1-4)

azt hiszem, hogy hálás vagyok annak, aki úgy döntött, hogy két történetet összevonnak egy kötetbe -mert az első sztori annyira sokkoló volt, hogy kellett a második, hogy kicsit kikönnyítse a lelkünket. na nem mintha a másik felét bárkinek is jó szívvel ajánlanám... csak a múltban vájkáló szegmens sokkal brutálisabb volt mélységében, mint a perverzeket és vallási fanatikusokat tartalmazó folytatás. mert az, hogy beverik egy pár seggfejnek a képét (vagy seggbe-basznak egy kellemetlen helyen), az semmi ahhoz képest, amit hősünknek át kellett élnie gyerekkorában. jó húzásnak érzem, hogy az első hét füzettel bedobtak minket a misztikus sztori közepébe, aztán visszább-léptünk párat, és megnéztük a kezdeteket. nehéz szívvel. ami toposz csak létezik az amerika délvidékéről származó emberekről, az mind itt volt, az égő keresztek, a mániákus isten-tisztelet, az állatokkal való bestialitás, és a brutális nyers erőszak, legyen az fizikai bántalmazás, vagy (a saját családon belüli) lelki gyötrés. és csak ennek fényében hangoztatom, hogy a gyermek-pornográfiát is tartalmazó frisco-i kaland könnyed volt, mert azért kurvára tolták ott is felénk a súlyos cuccot -de csak kicsiket szúrtak, a kést legalább nem forgatták meg a szívünkben... vagy inkább a karikatúra-szerű karakterek (a szexuális nyomozó-iroda tagjai, a grál balfasz ügynökei, a művészi perverzek) vették el az élét... mindez a sok sokk-hatás mellett azért kezd szépen kibontakozni a misztikus háttértörténet is, ami egyre jobban mozgatja meg a fantáziámat. ($$02.23.)