(Fables vol.1 #1-5) (2002, Vertigo Comics) (írta: Bill Whillingham, rajzolta: Lan Medina) (magyarul: Képes Kiadó)

a három-és-fél éves keresztlányom szerintem már kívülről tudja piroska véres meséjét, mégis újra-és-újra felolvastatja magának -ki tudja, hogy mi tudatunkba is hányszor vésődtek be ezek a klasszikussá nemesedett történetek. úgyhogy mindig üdítő látni, amikor egy szerző valami új, felnőttes dolgot csavar ki a kissé már állott típus-történetekből. persze ott volt nekünk pár éve a ’once upon a time’, ami hasonló alapfelállással kecsegtetett (lásd: köztünk élő mesehősök), de ott az írók (valószínűleg csatorna-nyomásra) nem mertek elég messzire menni, nem forgathatták ki gyerekkorunk idoljait. egy felnőtt-részleges al-kiadónál viszont nincsenek ilyen korlátok, itt nyugodtan mutathatják a csúnya arcukat is a jól ismert karakterek, taps jár majd érte, nem korbács... így lesz hófehérkéből elvált törtető, a paszulyt mászó jankóból kispályás svindlis, a gyerekké változott pinokkióból perverz tinédzser. és így lesz a házakat fújó és nagyi-zabáló ordas farkasból egy láncdohányos noir hős, akik imádja az agatha cristie-s nagy leleplezéseket, és leginkább a szaglása után megy, ha egy ügyet kell megoldani... jó ötlet volt egyébként egy nyomozásra felfűzni az első kötetet, mert sok karaktert lehetett bevonni a történetbe, így megismerhettük a motivációikat és a jellem-hibáikat. de az olvasási tempót is segítette -és hát egy rejtély hajszolás a legtöbb műnek az előnyére tud csak válni... erősen pozitív élmény volt ez a kötet, szórakoztatóan csavart az alap-toposzokon, és mint egy ízletes (mérgezett) alma, felkínálta ezt a bűnös világot, amibe szívesen elmerülhetünk a későbbiekben is... (×06.09.)