(Captain America vol.5 #43-48) (2008-2009, Marvel Comics) (írta: Ed Brubaker; rajzolta: Luke Ross, Butch Guice, Steve Epting, Jackson Guice) (eng)

ed brubaker továbbra is beton-alapként épít a múltra -de ez teljesen logikus is, mert bucky karakterének esszenciája az, hogy kísérti a múltja... két idősík is kapcsolódott a jelen eseményeihez, a szokásosnak mondható világháborús zúzás mellé megérkezett ’68 is, ahol már winter soldier-ként láthattuk viszont az aktuális kapitányt, de az egész ív szépen összeállt a végére a volt társakkal, az agymosásban elkövetett tettek miatti bűntudattal, a kínai szuper-katona programmal, és egy őrült tudóssal, aki a hagyományos bond-gonoszi értékek mentén fegyvert akar kovácsolni mindenből, amihez hozzáér, emellett persze ki is akarja irtani az emberiség felét, mert olyan jótét lélek, hogy szebb életet akar nyújtani, mármint azoknak, akik túlélik... bár kicsit narráció-nehéz a kötet, plusz bőven molyolunk benne a nyomozós részekkel, mégis megfelelőnek érződik a tempója -főleg mert rendre érkeznek az akció-részek is (és wow, az autópályás bunyó kifejezetten filmesnek érződött, baromi jól sikerült elkapni a panelekben a megfelelő pillanatokat és a dinamikát -bár egyébként is szemkápráztatóan néz ki az egész képregény, és kifejezetten örülök annak, hogy a brubaker-korszak ennyire egységesnek érződik vizuálisan, hasonló stílusú rajzolók váltják egymást a konstansan használt színek alatt)... (óhh, nagyon tudom shippelni natasha és ’james’ kapcsolatát, két terhelt múlttal teli karakter, akik mindenben tudják támogatni egymást -plusz amikor megláttam nat-et lepedőbe tekerve, kitört belőlem egy szolid ’ahhhhh’, abszolút érthető bucky vonzalma...) (×04.30.)