(The Flash vol.5 #28-32) (2017) (írta: Joshua Williamson; rajzolta: Carmine Di Giandomenico, Pop Mhan, Christian Duce, Neil Googe, Gus Vazquez) (eng)

nem akarok negatív lenni, de... egy fekete színnel ábrázolt anyag, ami befolyásolja a szuperhős teljesítményét, kontrollálatlan erőket szabadít fel, és komoly befolyással van a karakter lelkiállapotára? ismerem ezt a sztorit! láttam már a pókember 3-ban is... nem jó passzban kaptuk el most barry-t, rágja magát a közelmúlt eseményei miatt, fél használni az erejét a negatív speedforce miatt, és van is egy pont a képregényben, amikor elszakad nála a cérna, és olyan mondatok szaladnak ki a száján, amiket sosem lenne szabad kimondania. és nem azt mondom, hogy érthetetlen, hogy ilyen útra visz egy hőst egy író, csak nem szívesen asszisztál az olvasó az ilyen típusú düh-kitörésekhez és túlrágott lelkizésekhez egy olyan sztreccs-ruhás comic-nál, aminek legtöbbször fun-nak kéne lennie csupán... mondanám, hogy a nyomozós szál izgibb volt, de hamar összerakta central city legjobb laborosa a megoldást, és onnantól egy klasszikus nagyon nagy és nagyon gusztustalan szörny-fesztivállá változott a sztori... beszélek ám itt össze/vissza, sötét hangnemben, de igazából hamar végigpörgettem ezt az öt füzetet, és nem is szenvedtem az olvasás közben (ehhez mondjuk az is kellett, hogy rengeteg időm volt olvasni reggel, mert a windows úgy döntött a lapotopomon, hogy másfél órán át frissíti magát) -csak utólag belegondolva kezdtem látni a félrement alkotói döntéseket... (##05.18.)