(Captain America vol.5 #26-30) (2007, Marvel Comics) (írta: Ed Brubaker; rajzolta: Steve Epting, Mike Perkins)

...technikailag a hírhedt 25.szám (maga a halál-eset) is ebben a kötetben jelent meg, de én azt átcsoportosítottam a polgárháború konklúziójához -úgyhogy itt csak a következményekkel foglalkozunk, hogy miként csapódik le a gyász a kapitány közvetlen környezetében... mert már az is eleve érdekes kérdés, hogy miként tudsz átmenteni egy képregény-sorozatot azon a szakadékon, ahol elveszíti a főszereplőjét -és ed brubaker láthatóan tudatosan készült erre a lépésre, mert a korábban erősen felépített mellék-karaktereire helyezi át a súlyt, akik sikerrel is veszik az akadályt... pedig mindenki pont úgy reagál, ahogy elvárnád, bucky dühös, bosszúra szomjazik, és ezért orrokat tör be, sharon-t folyamatosan gyötri az agymosásának eredménye, tony stark a bűntudatával (és a rászakadt rengeteg feladatával) küzd, sam elsősorban nick fury kérésére sodródik bele az eseményekbe, a fekete özvegy meg csak céltudatosan teljesíti a feladatait. és eközben a gonosz-szövetség csak szövi-és-szövi a terveit a titkos rejtekhelyen... már felvetődik az ötlet, hogy valakinek át kéne vennie a pajzsot (és az azzal járó súlyos terhet), de ahhoz még el kell telnie egy kis időnek, hogy az utód lelkileg készen álljon a feladatra. alapos alapozás ez, nem véletlen a ’vol.1’ felirat a címben... (steve epting (és a színezője) még mindig telibe találja az ízlésemet, és szerencsére ehhez a borongós, gyásszal átitatott hangulathoz tökéletesen passzolnak is ezek a képek.) (##12.29.)