(Astonishing X-Men vol.3 #13-18) (2006, Marvel Comics) (írta: Joss Whedon, rajzolta: John Cassaday) (magyarul: Marvel+, Kingpin)

meg lehet próbálni fizikai erővel felülkerekedni a hősökön, vagy kihasználni az olyan testi előnyöket, mint a gyorsaság és az ügyesség, és biztos, hogy fájni is fog nekik az az egy-két pofon, amit begyűjtenek -ám ahhoz, hogy ne csak meghajoljanak, de meg is törjenek, sokkal hatékonyabb egy mentális vagy egy érzelmi támadás, mert azokat sokkal nehezebben védekezik le... és elsőre úgy tűnik, hogy joss whedon egyszerre mindent be akar vetni az x-ek ellen, a kissé avíttasnak tetsző pokoltűz klubot, a morrison-érából átmentett cassandra nova-t, sőt még a legutóbbi ellenséget, a két lábon járó harci termet sem hagyja békében nyugodni. de aztán elkezd minden-mindennel összefüggni, és addig csavarja a különböző támadásokat, míg az olvasó össze nem zavarodik kissé, hogy akkor most kit is kéne utálnia aktuálisan, sőt, miafene történik ezeken az oldalakon -de ez olyan jóleső érzésű elveszés, nem az a fajta fejvakarás, ami elveszi a kedvet az olvasástól... a legjelentősebb csapások az elmetrükkökből erednek, de whedon-ban persze van annyi fifika, hogy szélsőséges amplitúdóval dolgozik, mert míg bizonyos karaktereknél a mély-dráma felé húzza el a hangulatot, ahogy megvalósulni látják a legnagyobb félelmeiket (scott a képességét veszíti el, hank végleg elállatiasodik, kitty-t az anyaságból eredő rettegésekkel sokkolják), addig másoknál viszont humorral oldja a feszültséget, hogy ne csak izguljunk és aggódjunk, de jól is szórakozzunk olvasás közben (logan, mint gyáva gyerek -egyszerű humor, de működik (és ugye nem kell mondanom, hogy egy dobozos sör látványa töri meg nála a varázst))... azzal, hogy ord is itt sertepertél, azt érzi az ember, hogy whedon a kitérők ellenére tudatosan akarta felépíteni a run-ját egy nagy egységes egésszé -és a cliffhanger-t elnézve ez az érzet még inkább ki fog teljesedni a végére... (cassaday rajzaira most sem lehet egyetlen panasz sem, szerintem még arra is direkt játszott rá, hogy logan-nek nyomottabb fejet kanyaríntott, amikor beszari módba váltott a mindig kemény rozsomák...) (mások biztos utálják a szappanos elemeket a képregényekben, én viszont továbbra is határozottan vallom, hogy ennek a sorozatnak kifejezetten a kapcsolatok adják a gerinc-szilárdságát, el lehet olvadni mondjuk attól az esetlen romantikától, amit kitty és peter előadnak füzetről-füzetre...) (##12.29.)