(2010) (írta: Juan Díaz Canales, rajzolta: Juanjo Guarnido) (magyarul: Pesti Könyv, 2018)

jazz, mardi gras, nincstelen zenészek, cajun falu, mississippi, kikötő, gőzhajó, nyakba akasztott olcsó gyöngysor, temetési menet, vudu, new orleans, louisiana... ezeket a képeket látjuk a filmekben és sorozatokban, és ezek közé került be blacksad és heti is, és persze ugyanolyan tökéletesen passzolnak a lepukkant füstös bárok világába, mint az eddigi északabbi helyszínekbe... a big easy egyedi hangulata hatalmas előnye a kötetnek, még azt is ellensúlyozza, hogy néhány apróbb pofonon túl most nem igazán megyünk mélyre, bár egy megtört (drogos) zenésszel azért erősen jelen van a dráma is a lapokon... blacksad szokás szerint végigbrusztolja magát a kikérdezésre (és pofonokra) várók során, hogy összerakja a rábízott ügyet, eközben szegény heti csak lohol utána, ahelyett hogy csodás dekoltázsokra csorgathatná a nyálát... mi olvasók viszont szokás szerint juanjo guarnido rajzaira csorgathattuk a nyálunkat, ráadásul most a karneváli forgatagban még nagyobb részletgazdagsággal dolgozhatott ez a korszakos zseni, és ezúttal még a szín-kezelésének is fontos szerepe lett, mert látványosan változik a színpaletta egy-egy lapozás után meleg-barnából hideg-kékbe és vissza... (##05.22.)

(Titans vol.3 #12-18) (2017-2018) (írta: Dan Abnett; rajzolta: Kenneth Rocafort, V. Ken Marion, Brett Booth, Minkyu Jung) (eng)

értem én, hogy korosztályi szempontból a titánok beleesnek a (mostanság szinte mindenre ráhúzható) young adult kategóriába, de azért az ifjúságnak szóló irodalomból nem kéne átvenni a szerelmi sokszögek átkát (még akkor se, ha dan abnett tisztában van azzal a romantikus gubanccal, amit összehozott, és maga is élcelődik rajta)... maga a kötet egy közepesen izgalmas verekedésre volt felhúzva, egy rejtélyre, amivel nem nagyon lehetett felcsigázni, egy halálra, amiről mindenki tudta, hogy valamilyen trükkel vissza lesz fordítva... a főgonosz kilétét maximum a hátterében éreztem működőképesnek, egy halhatatlan lény, aki beleőrül abba, hogy mindenkit elveszít maga mellől. tudom, nem egy eredeti gondolat, ahogy maga az egész képregény sem eredeti, sem nem felvillanyozó, korrekt, középszer meg ilyen k-betűs szavak... (egy ilyen sztori mellé mondhatjuk, hogy passzolnak a semlegesnek érződő rajzok is -de hogy a négy rajzolóból egy sincs, aki kitűnne a többi közül, az már teljesítmény...) (##05.22.)