(Titans vol.3 #12-18) (2017-2018) (írta: Dan Abnett; rajzolta: Kenneth Rocafort, V. Ken Marion, Brett Booth, Minkyu Jung) (eng)

értem én, hogy korosztályi szempontból a titánok beleesnek a (mostanság szinte mindenre ráhúzható) young adult kategóriába, de azért az ifjúságnak szóló irodalomból nem kéne átvenni a szerelmi sokszögek átkát (még akkor se, ha dan abnett tisztában van azzal a romantikus gubanccal, amit összehozott, és maga is élcelődik rajta)... maga a kötet egy közepesen izgalmas verekedésre volt felhúzva, egy rejtélyre, amivel nem nagyon lehetett felcsigázni, egy halálra, amiről mindenki tudta, hogy valamilyen trükkel vissza lesz fordítva... a főgonosz kilétét maximum a hátterében éreztem működőképesnek, egy halhatatlan lény, aki beleőrül abba, hogy mindenkit elveszít maga mellől. tudom, nem egy eredeti gondolat, ahogy maga az egész képregény sem eredeti, sem nem felvillanyozó, korrekt, középszer meg ilyen k-betűs szavak... (egy ilyen sztori mellé mondhatjuk, hogy passzolnak a semlegesnek érződő rajzok is -de hogy a négy rajzolóból egy sincs, aki kitűnne a többi közül, az már teljesítmény...) (##05.22.)