(2010) (írta: Juan Díaz Canales, rajzolta: Juanjo Guarnido) (magyarul: Pesti Könyv, 2018)

jazz, mardi gras, nincstelen zenészek, cajun falu, mississippi, kikötő, gőzhajó, nyakba akasztott olcsó gyöngysor, temetési menet, vudu, new orleans, louisiana... ezeket a képeket látjuk a filmekben és sorozatokban, és ezek közé került be blacksad és heti is, és persze ugyanolyan tökéletesen passzolnak a lepukkant füstös bárok világába, mint az eddigi északabbi helyszínekbe... a big easy egyedi hangulata hatalmas előnye a kötetnek, még azt is ellensúlyozza, hogy néhány apróbb pofonon túl most nem igazán megyünk mélyre, bár egy megtört (drogos) zenésszel azért erősen jelen van a dráma is a lapokon... blacksad szokás szerint végigbrusztolja magát a kikérdezésre (és pofonokra) várók során, hogy összerakja a rábízott ügyet, eközben szegény heti csak lohol utána, ahelyett hogy csodás dekoltázsokra csorgathatná a nyálát... mi olvasók viszont szokás szerint juanjo guarnido rajzaira csorgathattuk a nyálunkat, ráadásul most a karneváli forgatagban még nagyobb részletgazdagsággal dolgozhatott ez a korszakos zseni, és ezúttal még a szín-kezelésének is fontos szerepe lett, mert látványosan változik a színpaletta egy-egy lapozás után meleg-barnából hideg-kékbe és vissza... (##05.22.)