(2003) (írta: Juan Díaz Canales, rajzolta: Juanjo Guarnido) (magyarul: Pesti Könyv Kiadó, 2017)

miért ítéljük meg a másikat a külső alapján? miért gondoljuk azt, hogy csak a velünk egyformákkal tartozhatunk egy közösségbe? miért fejlődik ki bennünk gyűlölet azok irányába, akik mások tőlünk? persze lehet indokokat keresni az ön-értékelésben, a kisebbségi érzésekben, lehet hibáztatni a körülményeket, a nehéz élethelyzetek radikalizáló hatását, a saját problémák áthárítását és kivetítését, mégis nehéz ép ésszel felfogni, hogy az emberiség az évezredek alatt képtelen volt felnőni, és túllépni a rasszizmuson. és az a legszomorúbb, hogy nem csak arra az ötvenes évekre igaz mindez, amiben a képregény is játszódik, de a jelenkorunkban is egyre erősödik a gyűlölet, és sokszor már csuklyával sem takarják el az emberek a véleményüket... komoly téma ez egy rajzolt történethez, gondolhatja az, aki csak felületesen ismeri a képregények világát, pedig nem ritka holló az ilyen, főleg európai alkotásokban. és a blacksad tökéletes táptalaj volt a témához, már ha csak a diverz karakter-készletét nézzük is... meg persze a miliőt, amiben játszódik, a háború utáni nagy lelki megzuhanás korszakát, amikor már elmúlt a győzelem utáni naiv eufória, viszont a problémák megmaradtak, a munkanélküliség, a radikalizálódás, a különböző népcsoportok közti ellentétek. és bár a fekete közösség sincs szép színnel lefestve (erőszakos egy banda, aki fegyverrel a csípőjükön járnak a közértbe is), de igazán a fehér felsőbbrendűséget hirdetők kapják meg a magukét, mert velük lehet jobban behozni a noir-elemeket, hisz’ tudjuk jól, hogy az ilyen társaságoknak nem csak az egyszerűbb melósok a tagjai, a vezetőség mindig felsőbb körökből kerülnek ki -és egy krimiben ezekkel a körökkel lehet igazán a mocsok mélyére ásni... jól működnek a személyes drámák is az ügy kapcsán, de tudjuk jól, hogy egy összetett bosszú terve legtöbbször könnyek között végződik... (még mindig furcsa egy cuki állatos kötetben melleket meg szexet látni, de ez csak azért van, mert az én agyam is nehezen lép át a sztereotípiákon...) (#08.20.)