(Saga #25-30) (2015) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Fiona Staples) (eng)

eddig is dacoltak már hőseink ezer veszéllyel, de ebben a kötetben hatványozódott a veszélyek mértéke, a kalandok is komolyabb tétekkel és következményekkel jártak -akár sokkoló önfeláldozásokig is elmerészkedtek. és ha ehhez hozzátesszük még a narrációt is, ahol hazel a háború értelmetlenségéről vagy a gyilkosságok lelki következményeiről elmélkedett, be kell látni, hogy sokkal hidegebb lett a hangulat a világűrben, mint eddig bármikor (btw, ennek a vizuális leképzése az, hogy a füzetek jórészét egy fagyos bolygón töltöttük?). bár én az elején inkább azon aggódtam, hogy hőseink különválasztása és a sok új karakter behozása fog a régi hangulat kárára válni, vagy hogy a múltkor dicsért koncentrált szerkesztés ellen menő darabosabb dramaturgiát sínyli majd meg a nagy egész, de alaptalannak bizonyultak ezek a félelmek. meg egyébként is, fel tudja frissíteni a történetet ez a folyton változó karakter-párosítós szerkezet, mert így mindig meg tud újulni a köztük lévő interakció is... (ha meg más út nincs, hát flashback-ben, izé, drogos lázálomban találkoznak újra azok, akik messze-messze járnak egymástól a végtelen galaxis különböző pontjain). persze nem bkv-ról lenne szó, ha a komorabb mélységek ellenére ne játszana kicsit a rekeszizmainkkal is, így nem csak a fő karakterek szopják a faszt, de egy hím sárkánygyík is -igaz, ő a saját faszát... (#03.30.)