(Daredevil vol.2 #1-8) (1998-99) (írta: Kevin Smith, rajzolta: Joe Quesada)

mi a közös pont kevin smith-ben és matt murdock-ben? a katolikus neveltetés, és a hithez való kritikus hozzáállás... érdekes látni, hogy ezt kábé a dogmá-val egyidőben írhatta mindenki (második) kedvenc videotékása, de míg oda a vallás-kritika humoros oldalával fordult, ide (néhány cinikus narrációt leszámítva) a komorabb énjét hozta. mert ez illik a pokol konyhájának ördögéhez -aki egyébként sincs jó passzban már a történet elején sem, de sikerül brutális módon még lejjebb húzni lelkileg. először mindenki bajba kerül körülötte, aztán meg jön a brutális dráma, amit nem lehet kiheverni egyhamar (csodálom is, hogy egy újoncként érkező külsősnek ennyire szabad kezet adtak abban, hogy kinél suhinthatja meg a nagy kaszát)... a hitről való elmélkedés nem áll meg a gyóntató-fülkében, még rá is játszik a sok ködös misztikummal a sztori elején (titkos szervezetek! megváltó! antikrisztus!), hogy aztán a végére realista módon magyarázatot adjon mindenre (egy filmes gonosszal, aki passzol is így kevin-hez. btw, hogyan máshogy tudnánk meg a véghezvitt trükkök hátterét, ha nem egy gonosz-monológból!)... azt kell hogy mondjam, hogy gyakrabban is összeállhatnának úgy a csillagok, hogy a világ legnagyobb szájú csendes fickója papíron is megmutathatja, hogy mennyire érti a képregény-kultúrát. mert tök jól olvastatta magát ez a nyolc füzet, átgondolt volt, íve volt, lehetett örülni a vendég-szereplőknek (stan lee shot!), és figyelt arra is, hogy a szívünk megfelelő ritmusban dobogjon -lehetőleg úgy, hogy már fájjon minden dobbanás... (azt viszont be kell vallanom, hogy évekkel ezelőtt már olvastam ezt a sztorit, és rohadtul nem emlékeztem semmire belőle...) ($$08.01.)

(Black Panther vol.3 #1-5) (1998-99) (írta: Christopher Priest; rajzolta: Mark Texeira, Vince Evans) (eng)

egy írónak nem az lenne a célja egy újra-kezdett történetnél, hogy egyből berántsa az olvasót...? csak mert kétlem, hogy egy ilyen zavaros kezdés bárkit is arra ösztönözne, hogy azonnal a folytatást követelje... és elhiszem, hogy jópofa volt írni egy ilyen megbízhatatlan narrátort, aki ide-oda csapong a sztoriban, kihegyez és túloz ha kell, és majdnem annyi popkult utalást sző bele a mondókájába, mint a jó öreg deadpool barátunk, de olvasni elsőre rémálom volt. aztán amikor megszokta az ember a hirtelen kanyarokat, már tudott arra figyelni, ami a sok bullshit alatt lapul gyémántként -mert bizony a mélyből sok érdekes témát lehet felhozni. mondjuk az afrikai népek közti ellentéteket, vagy az épphogy pedzegetett amerikai rassz-kérdést. és az is tud segíteni a továbbolvasásban, hogy a főhős nem egy óvatoskodó piperkőc, mert sokkal keményebb morális háttérrel és neveltetéssel érkezett afrikából, mint amit az amerikai kollégáitól megszokhattunk. plusz így nem állnak tőle messze a (már-már batman-esen) cool pillanatok sem... szóval le kell hántani a látszat-menőséget, kicsit visszafogni a misztikumot, és rendben is leszünk... (a képi világ is a sötétebb vonalat képviseli, és igazából csak a szuperhősökhöz szokott szememnek fura ez egy kicsit, de pár füzet alatt hozzá lehetett szokni.) ($$07.30.)