(Daredevil vol.2 #1-8) (1998-99) (írta: Kevin Smith, rajzolta: Joe Quesada)

mi a közös pont kevin smith-ben és matt murdock-ben? a katolikus neveltetés, és a hithez való kritikus hozzáállás... érdekes látni, hogy ezt kábé a dogmá-val egyidőben írhatta mindenki (második) kedvenc videotékása, de míg oda a vallás-kritika humoros oldalával fordult, ide (néhány cinikus narrációt leszámítva) a komorabb énjét hozta. mert ez illik a pokol konyhájának ördögéhez -aki egyébként sincs jó passzban már a történet elején sem, de sikerül brutális módon még lejjebb húzni lelkileg. először mindenki bajba kerül körülötte, aztán meg jön a brutális dráma, amit nem lehet kiheverni egyhamar (csodálom is, hogy egy újoncként érkező külsősnek ennyire szabad kezet adtak abban, hogy kinél suhinthatja meg a nagy kaszát)... a hitről való elmélkedés nem áll meg a gyóntató-fülkében, még rá is játszik a sok ködös misztikummal a sztori elején (titkos szervezetek! megváltó! antikrisztus!), hogy aztán a végére realista módon magyarázatot adjon mindenre (egy filmes gonosszal, aki passzol is így kevin-hez. btw, hogyan máshogy tudnánk meg a véghezvitt trükkök hátterét, ha nem egy gonosz-monológból!)... azt kell hogy mondjam, hogy gyakrabban is összeállhatnának úgy a csillagok, hogy a világ legnagyobb szájú csendes fickója papíron is megmutathatja, hogy mennyire érti a képregény-kultúrát. mert tök jól olvastatta magát ez a nyolc füzet, átgondolt volt, íve volt, lehetett örülni a vendég-szereplőknek (stan lee shot!), és figyelt arra is, hogy a szívünk megfelelő ritmusban dobogjon -lehetőleg úgy, hogy már fájjon minden dobbanás... (azt viszont be kell vallanom, hogy évekkel ezelőtt már olvastam ezt a sztorit, és rohadtul nem emlékeztem semmire belőle...) ($$08.01.)