(Amazing Spider-Man vol.2 #13-19, Annual 2000; Peter Parker: Spider-Man #13-19; Spider-Woman vol.3 #9) (2000) (írta: Howard Mackie, John Byrne, A.A. Ward; rajzolta: John Byrne, Erik Larsen, Lee Weeks, John Romita Jr, Graham Nolan, Klaus Janson) (eng)

sokszor táncoltunk már a mélység felett, de szerencsére eddig még mindig akadt egy vékony pókháló, amivel elkerültük a becsapódást... bár most howard mackie és bűnelkövető-társai mindent megtettek, hogy peter parker közel legyen a mélyponthoz, összetörték lelkileg, rázúdítottak egy csomó ellenséget, elvették a megélhetését, a tetőt a feje fölül, a pók-ruháját, és a legfontosabbat, a feleségét -de mégsem sikerült őt teljesen megtörniük, mert bármilyen mélyre is taszítják, ő akkor is visszamászik a háztetőkre háló-hintázni... először azt hittem, hogy néhány bunyóval kibekkeljük azt az időszakot, amíg mary jane vissza nem tér a látszólagos halálából (mert ki gondolná azt az olvasók közül, hogy tényleg meghalt -még a készítők is élcelődnek azzal, hogy peter körül hullanak a karakterek, akik aztán ilyen/olyan módon, de visszatérnek az élők közé), de aztán szépen végigvettük a gyász összes formáját, a sírástól a tagadásig. aztán viszont sajnos csak egy lappangó háttér-sztorivá silányult az, hogy peter meg akarja találni a halottnak hitt kedvesét -és érteni vélem, hogy mindig valami újdonsággal kell fenntartani az olvasók érdeklődését, de ez az erős érzelmi szál ennél többet érdemelt volna. és ha egy kicsit letisztították volna a narratívát, akkor jobban is működhetett volna ez a nagy kupac füzet, mert túl sok minden került terítékre, spider-woman-ek, carnage és venom szomorú históriája, latvéria, robotok, időutazó vendégszereplő, hulk, osborn-ék, ál-goblin, és még biztos, hogy kifelejtettem valamit... persze tudom, hogy kell a szórakoztató faktor is, de néha elég lenne letekerni a hangerőt, és hagyni, hogy peter igazán tépelődhessen magában, mert az jól megy neki. ja, és hagyni kéne, hogy egyszer az életben ne zavarja meg semmi, és odaérjen időben, hogy rohadt fárasztó már, hogy mindenhonnan elkésik, mert a hősködés fontosabb neki bármi másnál -tudom, hogy ez a karakter esszenciája, de minden második füzetben ellőni ezt a formulát már baromira túlzás... (romita jr szögletes arcait kezdem megszokni, john byrne hanyagnak tűnő panel-kezelése viszont nagyon tetszett.) ($$11.09.)