(Captain America vol.3 #20-24, '99) (1999) (írta: Mark Waid, Jay Faerber, Tom DeFalco, Joe Casey; rajzolta: Andy Kubert, Patrick Zircher, Ron Frenz, Pablo Raimondi) (eng)

mark waid elvette cap-től a klasszikus pajzsot anno, mark waid visszaadta cap-nak a klasszikus pajzsot a végén... kár, hogy a búcsú ennyiben kimerült az írótól, mert elég furcsán lépett le a címtől, valami biztos történt a háttérben, legalábbis nekem gyanús, hogy az utolsó számában már a párbeszédeket sem ő írta... maga az ötlet egyébként nem volt rossz, hogy az összetört pajzsot, amit valamiféle vibránium rák tett tönkre (ehh, comics...), cap elviszi egy utolsó önfeláldozó küldetésre, aztán jön egy ellenfél (aki logikusan van itt, mert a vibránium az egyetlen gyenge pontja), és némi heroikus küzdelem után megtörténik a csoda... az önfeláldozás egyébként is fontos szerepet játszott az egész kötetben, cap minden alkalommal gondolkozás nélkül vetette bele magát a legnagyobb életveszélyekbe is -nem mintha ennek meglepőnek kéne lennie, csak most olyan gyakran tette ezt, hogy feltűnő volt... ugyanakkor örültem, hogy többször is láthattuk steve-et maszk nélkül, mert a tökéletes hős mellé kell kontrasztnak az átlagember életet élő alteregó is, aki ugyanúgy küzd a magánéletével, mint te meg én... no, volt még itt egy füzet, ami egy klasszikus hydra-s gonoszkodás megakadályozós volt, sokat verekedős kis semmiség, valamint két másik szám, amikben beszűrődött a valóságból egy-két szomorú vetület (pl.: a magánkézben lévő börtönök szörnyű állapota (a téma aktualitásáról itt olvashatsz!), valamint az olaj-vállalatok kapzsi gonoszsága), de sajnos nem sikerült egyiket sem érdekfeszítően kifejteni -főleg az annual fárasztott, ahol igazából nem is cap volt a főszereplő, hanem pár újságíró a daily buggle-től... no, kicsit úgy érzem, hogy túl vagyunk ezen is, és reménykedem, hogy érdekesebb korszak következik a kapitány életében... ($$10.15.)