(2007-2008) (írta: Gerald Way, rajzolta: Gabriel Bá)

milyen képregényt várjunk egy őrült és kiszámíthatatlan emo-punk énekestől? természetesen őrültet és kiszámíthatatlant -tele zenével... nagyon furcsa egy képregény ez, mert ott vannak benne a hagyományos szuperhős panelek, ugyanakkor mindenféle fura kanyarokat vesz, amitől egy picit összezavarodsz, de élvezed, hogy fogalmad sincs, hogy hova vezet. én például meg voltam róla győződve, hogy végig gyerek-szereplőket látunk majd, erre hirtelen ugrottunk 20 évet, és csak részben lett felfedve a kiesett idő. de igazából ezt is arra használta gerald way, hogy a hősök közti bonyolult viszonyt ábrázolja. mert talán sosem volt még olyan világmentő csapat, aminek a tagjai között ilyen feszültség és széthúzás lett volna -ebben a világvégében nem volt helye a makulátlan világ-megmentőknek. vagy a tiszta hangoknak, itt a kakofónia vezetett végig ezen a szokatlan szimfónián... nem mondom, hogy mindenki örömét lelné benne a szokatlansága miatt, de a vájtfülűek mindenképp tegyenek egy próbát, mert jól tud esni a sok uniszónó között egy egyedi hang... ($$03.13.)

(2002 + 1998-99) (írta: Mike Mignola, Christopher Golden, Tom Sniegoski, Brian McDonald; rajzolta: Mike Mignola, Ryan Sook, Matthew Dow Smith, Derek Thompson)

elsőre skandalumnak tűnhet egy hellboy nélküli hellboy kötet, de 1. azt már megtapasztalhattuk korábban is, hogy a többi karakter is van olyan érdekes, mint a nagy vörös pofozógép, és 2. ott van azért ez a kedves démon a háttérben. igaz, hogy csak flashback-ekben bukkan fel, de mindannyiszor fontos szerepe van, ahogy kapcsolódik a csapat többi tagjához, és érdekes módon, minden alkalommal az embersége világlik ki. és ez az, ami valahol össze is kovácsolja ezeket a különleges lényeket. a fő sztori szépen simul az eddigi univerzumba, most épp a föld alól jön a fenyegetés (de azért ne gondoljátok, hogy nincs egy-két horogkereszt a háttérben...), ami talán újdonság, hogy tényleges csapatmunka folyik, mindenki beveti a speciális képességeit, hogy diadalmaskodjanak a szörnyek felett, és megmentsék a lányt. mint egy igazi klasszikus ponyvában... a három kiegészítő sztori közül egyik tényleg csak kiegészített, összekötötte az ismereteinket roger-ről. a rákolló johnson sztori lehetne egy retro batman füzet is, ha nem lenne benne egy lebegő agy... viszont az abe sapinens szóló sztori nagyon kilógott, főleg rajzilag, de a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatos zavaros bűntudat-keltése sem igazán működött... ($$03.10.)

(2001) (írta és rajzolta: Mike Mignola)

azt megértem, hogy mike mignola vonzódik a lovecraft-i csápos lényekhez, node honnan jön a késztetése, hogy mindenre horogkeresztet rajzoljon...? minden szempontból esszenciális hellboy-kötet volt ez, mert megvan benne minden, ami miatt szeretjük ezt az egyedi univerzumot (misztikus gonoszok, őrült tudósokkal járó őrült ötletek, nácik, nagy bunyók, kis moralizálások, és a monumentális történethez képest minimális kinézet); de azért is, mert rengeteg aprósággal építkezett az eddigi négy kötetre, nem csak egy újabb ökölharcnak érződött a gonosszal, hanem egy tényleges organikus univerzum-építésnek. ...és nem tudom miért, talán a színezés teszi, de már az első képkockától kezdve be tudnak húzni ebbe az ismerős világba, mert elég egy panelt látnod, és otthonosan érzed magad mignola társaságában... no, de nézzünk túl a világ végére vágyó nácikon, a sötét jövőt elhozó férgeken, egész a kemény külső által takart nagy szívig, mert igenis fontos, hogy meglássuk az embert a szörnyben -vagy a homunculus-ban... ($$03.10.)

Those Left Behind #1-3 -írta: Joss Whedon, Brett Matthews; rajzolta: Will Conrad (2006) / Better Days #1-3 -írta: Joss Whedon, Brett Matthews; rajzolta: Will Conrad (2008) / The Other Half -írta: Jim Krueger, rajzolta: Will Conrad / Downtime -írta: Zack Whedon, rajzolta: Chris Samnee / Float Out -írta: Patton Oswalt, rajzolta: Patrick Reynolds / Firefly Class 03-K64 -írta: Zack Whedon, rajzolta: Fábio Moon / The Sheperd's Tale -írta: Joss és Zack Whedon; rajzolta: Chris Samnee (2010) / Leaves on the Wind #1-6 -írta: Zack Whedon, rajzolta: Georges Jeanty (2014)

a tévé-sorozatok és a képregények közeli rokonságban állnak egymással, nem véletlen a gyakori írói átjárás a két médium között. de felfoghatjuk szükség-megoldásnak is, ha bizonyos karaktereket átköltöztetnek a füzetek lapjaira. mert ott nincs egy csatorna, ami a történet közepén kettétépné a készítők álmait (áhh, too soon...). vagy legalábbis kevésbé függ minden a nézők pénztárcájának nyílásától. bár ha aktívabb lenne ez a közösség, akkor magasabb lenne az írói hajlam is? nem tudom, de tíz év alatt ez a pár füzet azért nem egy komoly univerzum-építés. de lehet, hogy nem is gondolkodtak sosem ilyenben whedon-ék, csak még mesélni akartak egy kicsit, nem akarták elengedni a kedvelt karaktereik kezét. meg egyébként is, tömegtermelésben elveszne a szokásos hangulat, nem? mert a legfontosabb az volt, hogy átmentsék a serenity-életérzést. ez az első történetben (those left behind) prímán sikerült, simán olyan, mint egy meg nem valósult sorozat-epizód, kalanddal, üldözéssel, beszólásokkal, még a rímelő vágást is érezni (nem is értem, hogy annak idején, miért nem tetszett, amikor olvastam -talán mert eltévesztettem a sorrendet, és a film után már nem működik annyira). a better days kevésbé tetszett, kicsit zavarosnak éreztem, de ez lehet, hogy azért van, mert a felét magyarul a másikat meg angolul olvastam, és még nem állt át az agyam. de voltak benne vicces részek, az álmodozásokra gondolok persze. aztán a pár szösszenet után jött az a két füzet, ahol emléket állítottak annak a két karakternek, akiket whedon orvul meggyilkolt a filmben. míg a pillekönnyű pilóta sztorija nehezen áll össze (és patton oswald, mint író jól megizzasztott a választott kifejezéseivel), addig a sheperd könyve nagyon működik, ahogy a zseniális, ráklépésben haladó szerkezete által fokozatosan érnek az aha-élmények. a leaves on the wind megint egy érdekes aspektus, mert megnézhetjük, hogyan változtak a karakterek viszonyai a film után, hogy mit indítottak el az ottani események a naprendszerben. és azon kívül, hogy örülni tudsz a bekövetkezett változásoknak, végig izgalomban tart a pörgős cselekményével és akcióival -amik miatt egy kicsit sajnálod, hogy csak egy képregény lapjain láthatod őket, és nem mondjuk a mozivásznon. próbáltam utána kutakodni, hogy van-e tervbe véve ilyen rajzolt folytatás, de nagy a csend. bár ez nem feltétlenül jelent rosszat, hisz’ az űrben sincsenek hangok... ($06.04-09.)

(2010) (írta: Mike Mignola, Christopher Golden; rajzolta: Ben Stenbeck)

(nem ezt terveztem eredetileg, de mi lenne menőbb, mint ha dobnánk egy mignola-hármast...?) amióta felütötték a fejüket a csillogó vámpírok meg a szerelmes zombik, azóta könyörgök, hogy rakjuk már vissza őket a megfelelő polcra, legyenek újra a bestiárium részei, a rusnya gonoszok díszpéldányai. azt már tudjuk, hogy nem sok író ért jobban a természetfeletti lényekhez, mint mike mignola, most az volt a kérdés, hogy mit ér el, ha kihagyja a paranormális kutató- és védelmi hivatal tagjait -és az ő cinikus humorukat. bár tudtam, hogy egy képes regénnyel kezdődött lord baltimore fikciós élete, azért bátran lapoztam fel a képregény-füzeteket annak kihagyásával. először kapkodtam csak a fejem, mert bedobtak a sűrűjébe, egy alternatív huszadik századba, ahol tombol a pestis, a zombik meg a vámpírok (nem csillognak, ellenben félelmetesek és visszataszítóak, köszönöm). de aztán megoldották, hogy a pofás felvezetés után hősünk elmesélhesse a szomorú életútját, így minden a helyére kattant, jöhetett a nyomasztás és az abárolás. a végén kicsit elszontyolonodtam, mert még csak épphogy belemártottuk a csőrünket ebbe az ízletes horror-világba, az igazi zúzás érezhetően ezután jön majd. (mr.mignola ismét átadta a ceruzát és a tust másnak, igaz, a minimál hátterekhez úgy tűnik, mindig ragaszkodik. de hatásosak voltak a rajzok így is, azt az egyet furcsáltam, hogy néha tök kidolgozottak voltak az arcok, máskor meg teljesen elnagyoltak.) ($03.19.)

(2003) (írta és rajzolta: Mike Mignola)

a magyar könyvkiadás egyik szégyenfoltja a félbemaradt hellboy sorozat... és nem is tudja az ember, hogy ilyenkor kit átkozzon el, hogy a hét pokol kénköves forróságában égjen az örökkévalóságig, a kiadót, aki nem tűrte tovább a veszteségeket, vagy az olvasókat, akik nem voltak képesek rátalálni az igazgyöngyre. azt elismerem, hogy nem való mindenki kezébe mingola bácsi szálkás stilizált minimalizmusa, de a történetek annyira jók, hogy nem hiszem el, hogy ne lehetett volna sikeresebb, ha mélyebben gyökeredzik nálunk a képregény-kultúra. de szerencsére vannak olyan jótét lelkek, akik legalább digitálisan mennek tovább a kitaposott ösvényen -azok számára, akik megszokták a magyar nyelvű hellboy egysorosokat. mert kedvenc pirosunk ebben a kötetben sem változott gyökeresen, minden gusztustalan ellenfelet, sőt még a híres végzetét is rezignáltan veszi tudomásul. ez utóbbi sajnos nem lehetett nagy releváció a korábbi utalások és a filmek tükrében, de azért jó volt szembesülni újra azzal a tudattal, hogy mekkora felelősség is nyugszik abban az ormótlan kő-kézben, és milyen jó helyen is van a világ biztonsága. de nem csak a fő-sztori volt az érdekes, hanem az előtte lévő szösszenetek is. szeretem, ahogy a különböző mitológiák és mesei elemek, a világ folklór-készlete belekeveredik a képregénybe, és mindegyik jól áll neki. egyébként is, nem mindegy milyen kultúrkörből érkező döggel bunyózik egy jót a nagy piros...? (az is tetszik, hogy minden szétszórt morzsát megmentenek nekünk a gyűjteményes kötetekben.) ($03.19.)