(2015) (írta: Mark Lawrence) (magyarul: Fumax)

mint egy ócska ladikot a karlswater retteget hullámai, úgy dobálta az író szeszély ennek a kötetnek a dramaturgiáját... a kezdést tökéletesnek éreztem, ahogy az északon berendezkedett jalan herceg egy harcias viking asszonyság miatt fel kell hogy kösse a nyúlcipőt -mert baromi szórakoztató volt ez a nyitány, ráadásul tűpontosan passzolt hősnk jelleméhez... aztán nekivágtunk a déli útnak, és a szerző eléggé bele-beleragasztott minket minden sáros pocsolyába, nehezen akarta beindítani úgy igazán a cselekményt... a kóborlások során sor került némi csapat-bővítésre is, kellett már egy erős (és formás nő) jalan mellé, kár, hogy sosem bimbózhatott ki igazán a kapcsolatuk... bár a holt király által küldött üldözők néha feljebb tekerték az izgalom-faktort, azért viszonylag eseménytelenül haladtunk egyre közelebb a déli célok felé (nekem is napokon át tartott, mire kiverekedtem magam a trollokkal dúsított erdőből)... aztán jött egy újabb érdekes írói döntés, amikor is szétszedte a csapatot, hogy többet foglalkozhasson jalan-nal, aki persze otthon előkaparta a szíve mélyéről az összes önzőségét, valamint feltüzelte az új szenvedélye is -a brókerkedés... a végére azért sikerült még egyszer feltekerni az epikusságot, ahol újabb táncot járhattunk a sötét természetfelettivel... és az az érdekes, hogy ez most egy hosszú panaszáradatnak tűnik, pedig őszintén mondhatom, hogy élveztem az olvasást, csak frusztrált kicsit, hogy nem tudok olyan tempóban haladni, mint ahogy szeretnék, és lehet, hogy nehezebben tettem volna le a könyvet, ha a mozgalmassága mindig továbblendített volna a következő fejezetre... (mark lawrence-nek mániája az időrendi többfenekűség, így most is kellett egy újabb trükk, hogy szélesítse az ismereteinket a múltról -és örömmel üdvözöltem, hogy a vörös királynő végre közelebb léphetett hozzánk, nem csak egy távoli fenyegető alakként sötétlett a történet peremén. és vele együtt a nagy-hatalmú varázslókról is többet tudattunk meg.) (érezhető, hogy a szerző imádja a világ-építést, ezért is időzik olyan sokat a pénzügyi machinációk magyarázatánál. ugyanígy szeret ránk kacsintani a mai világból felbukkanó tárgyakkal is -néha talán túlzásokba is esik, mondjuk az istennel való beszélgetésre használt okostelefon-töredék talán már a vékony határvonal túloldalán volt. a robotok viszont mindig menők, ők nem zavartak...) (×06.22.)