(Runaways vol.2 #25-30) (2007-2008, Marvel Comics) (írta: Joss Whedon, rajzolta: Michael Ryan) (eng)

bkv ekkoriban épp’ nyakig merült a lost írószobájában halmozódó jegyzet-lapokba, gondolom ez volt a fő indoka, hogy magára hagyta az eredeti gyermekeit -de minden képregényrajongó megnyugodhatott, jött egy minőségi csere, az ekkoriban az erős női karaktereiről ismert joss whedon. egy ilyen íróváltásnál talán jobban szemet hunyunk az átmeneti döccenéseken, mondjuk afelett, hogy nem pont onnan folytatjuk, ahol legutóbb elejtettük a fonalat (azaz túl kell esnünk azon, hogy nem láthatjuk, hogy miként szabadultak ki a szökevényeink a regisztrációt kiabáló ironman fémkesztyűi alól, és miért pont new york-ban húzták meg magukat). de oké, nézzük az új kalandokat, izé, hé joss, mi a fenét csinálsz?? a srácok rövid hezitálás után a vezérnek kezdenek dolgozni? a megtorló is ráijeszt a gyerekekre (egész addig, amíg tökön nem vágják)? és ezután hopp, ott hagyunk csapott/papot, hogy száz évet zuttyanjunk vissza a múltba, ahol egy zavaros szuperhősös gangs of new york közepébe csöppenünk, ahol hőseink csak bolyongnak a furcsa szituációk és az új karakterek között... oké, vannak így is működő (karakter-)pillanatok (karolina és nico a tetőn, pl.), de valahogy az egész olyan, mintha nem lenne száz százalékosan szinkronban az eddigiekkel. victor is random beleszeret első látásra egy helyi lányba, és nico-nak ezzel nincs túl sok baja? egy kora-tizenéves gyermek-feleségnek komoly ellenérzései támadnak a meleg-szerelem láttán...? de lehet ám, hogy csak én vagyok a konzervatív, aki azokat a beat-eket várja a sorozattól, amit korábban megszokott -de legalább a vizualitással jól megidézik ezt az érzést, szerintem a színezés lehet a kulcs, itt is sikerült kikeverni azokat a szolid pasztell-színeket, mint régebben... a következő volume-ról még rosszabbakat olvasni a neten, úgyhogy most úgy tűnik, hogy sokáig elbúcsúzok ettől a csapattól (pedig mélyen beköltöztek már a szívembe) -türelmesen kivárom, hogy egy olyan író vegye a gondos kezébe a karaktereket, aki maximálisan tiszteli a lefektetett alapokat. (×01.11.)