(The Flash vol.5 #28-32) (2017) (írta: Joshua Williamson; rajzolta: Carmine Di Giandomenico, Pop Mhan, Christian Duce, Neil Googe, Gus Vazquez) (eng)

nem akarok negatív lenni, de... egy fekete színnel ábrázolt anyag, ami befolyásolja a szuperhős teljesítményét, kontrollálatlan erőket szabadít fel, és komoly befolyással van a karakter lelkiállapotára? ismerem ezt a sztorit! láttam már a pókember 3-ban is... nem jó passzban kaptuk el most barry-t, rágja magát a közelmúlt eseményei miatt, fél használni az erejét a negatív speedforce miatt, és van is egy pont a képregényben, amikor elszakad nála a cérna, és olyan mondatok szaladnak ki a száján, amiket sosem lenne szabad kimondania. és nem azt mondom, hogy érthetetlen, hogy ilyen útra visz egy hőst egy író, csak nem szívesen asszisztál az olvasó az ilyen típusú düh-kitörésekhez és túlrágott lelkizésekhez egy olyan sztreccs-ruhás comic-nál, aminek legtöbbször fun-nak kéne lennie csupán... mondanám, hogy a nyomozós szál izgibb volt, de hamar összerakta central city legjobb laborosa a megoldást, és onnantól egy klasszikus nagyon nagy és nagyon gusztustalan szörny-fesztivállá változott a sztori... beszélek ám itt össze/vissza, sötét hangnemben, de igazából hamar végigpörgettem ezt az öt füzetet, és nem is szenvedtem az olvasás közben (ehhez mondjuk az is kellett, hogy rengeteg időm volt olvasni reggel, mert a windows úgy döntött a lapotopomon, hogy másfél órán át frissíti magát) -csak utólag belegondolva kezdtem látni a félrement alkotói döntéseket... (##05.18.)

(Green Arrow #26-31) (2017-2018) (írta: Benjamin Percy; rajzolta: Stephen Byrne, Jamal Campbell, Juan Ferreyra, Otto Schmidt) (eng)

amikor arról volt szó, hogy olliver queen otthagyja szeretett városát, seattle-t, hogy a gonosz bankárok nyomába szegődjön, nem gondoltam, hogy egy bestof dc-t fogunk kapni sztoriként álcázva, ahol hősünk végigturnézza az univerzum legfontosabb helyszíneit, és persze belefut az aktuálisan ott tevékenykedő hősökbe is... szerencsére nem csak elméleti szinten működött a koncepció, és ez leginkább ollie személyiségének köszönhető, mert lehet hogy megváltozott, és már nem egy világklasszis seggfej, de azért maradt benne annyi cinizmus, hogy élvezet legyen olvasni a verbális csörtéit a liga tagjaival... a dramaturgiának köszönhetően minden füzet kicsit más jelleget öltött, flash-sel speester állatok is érkeztek az erdőbe, d.c.-ben egy politikus is érintett volt wonder woman mellett, metropolis-ban az égből hulló öngyilkos-jelölteket kellett elkapnia superman-nek (egy brutálisan hatásos jelenetben), gotham meg a szokásos hangulatával sötétlett ki a többi város közül -és mindezek után felemelkedünk a magasba, hogy az univerzum két legzöldebb karakterét egész az űrbe kövessük... szóval változatos és ezáltal szórakoztató lett ez az út, ahogy rohantunk a nagy összeesküvés-elmélet után... (ügyesen sikerült összeválogatni a rajzoló-csapatot is, minden városnak úgy tudtak egyedi ízt adni, közben a színezéssel egyben tartották a kötet vizualitását.) (nem nagyon titkolja benjamin percy, hogy nem szívleli trump elnök-urat, de mit várhatnánk egy olyan írótól, aki ilyen hitelesen ábrázol egy gazdagok ellen harcoló robinhood-i karaktert?) (##05.18.)

(Aquaman vol.8 #25-30) (2017-2018) (írta: Dan Abnett, rajzolta: Stjepan Šejić) (eng)

ha arthur curry azt szeretné, hogy a világ halottnak higgye, és ezért bujkálni kényszerül, akkor miért használja az aquaman nevet és a klasszikus ruházata színeit...? oké, ez csak moszat-szál-hasogatás, mert másba nem nagyon tudok belekötni... új (gonosz) király ül a trónon, aki bezárja a birodalmát, tisztán akarja tartani a népét (szegény mutánsok nem csak a felszínen élik át a kirekesztettséget), és persze retteg attól, hogy valaki elveszi a jogtalanul megszerzett hatalmát... lehet hogy a sok évszázados elszigeteltség teszi, de az atlantiszi népben van valami feudális, főleg most látni ezt, ahogy leáshattunk a rétegek mélyére. mert a különböző társadalmi osztályok különböző mélységekben laknak -és természetesen a legalsó körben húzzák meg magukat a társadalomból kivetettek, és az sem meglepő, hogy ezt a vidéket bűnszervezetek uralják... nehezen fogalmazom meg azt, hogy mit értek ’klasszikus hangulat’ alatt, de az biztos, hogy ez az érzet velem volt a hat füzet alatt, összetetten jöhet ez az íz a sodró lendületű kaland-hangulatból, a több szálra bomló küldetésekből, a már emlegetett hagyományosabb társadalmi berendezkedésből, a varázslatok használatából -jól működő antik patina-réteg vonja be a lapokat, talán ezt a kifejezést kerestem eddig... és ehhez tökéletes partner stjepan šejić rajzoló is, aki élettel tölti meg a víz alatti világot, realista ember-ábrázolással, jól használt lég-buborékokkal, okosan felfestett színekkel (és nem csak mera-ba szerethet bele az ember az ő rajzain keresztül, hanem egy új karakterbe, dolphin-ba is)... tudom, hogy aquaman szerves része a ligának, hogy lehet vele jó felszíni kalandokat is írni, de igazán a víz alatt kel életre a karaktere, ez a szörnyekkel és kincsekkel teli világ az ő igazi otthona, úgyhogy kifejezetten élveztem, hogy ebben a kötetben csak pillanatokra dugtuk ki a fejünket a felszín fölé. (##05.16.)