(Avengers vol 3. #16-22, #0) (1999) (írta: Kurt Busiek, Jerry Ordway; rajzolta: George Pérez, Jerry Ordway, Stuart Immonen)

kezdjük azzal a három füzettel, amiket eredetileg nem tartalmaz ez a kötet, de én nem tudtam őket kihagyni, mert a teljesség iránti igényem nem engedte volna (ráadásul az egyik füzet ezek közül new orleans-ban játszódott!)... pedig nem egy nagy truváj ez sztori, amit jerry ordway vendég-íróként hozott, egy kissé retró hangulatú darab, mind a képi világában, mind a mélységében megidézi a klasszikusokat (és persze követi a busiek-i hagyományokat, azaz ezer szállal kötődik is a (rég)múlthoz). igazából két tanulság szűrődött le benne az olvasás után: 1. miért kéne kötődnünk egy olyan rinyáló hőshöz, mint amilyen jogbajnok? 2. nem jó ötlet, hogy ennyi captain meg ms. marvel szaladgál az univerzumban, mert ez mindenkit csak összezavar... no, de jöjjön a fő attrakció, azaz ultron, aki nem viccel a visszatérésével, és kiírt egy egész (fikciós) országot a balti-tenger partján -na valahogy így kell a tényleges fenyegetettség érzetét elérni... persze kurt busiek nem tagadja meg önmagát, így szépen végigvesszük a teljes ultron történelmet, de ez szerencsére nem azért van, hogy bizonygassa a mérhetetlen háttér-tudását, hanem mert nem csak a folyton újjá-épülő robot legújabb verziójával kell megküzdeniük hőseinknek, de az összes korábbi példány is felbukkan -plusz így még hangsúlyosabb lesz hank pym szerepe is, mégiscsak ő ultron ’apukája’... hmm, apuka... érdekes felvetés az, hogy egy mesterségesen létrehozott teremtménynek, egy tudattal rendelkező gépnek érzelmei, vágyódásai is lehetnek, és ultron nagyon vágyik valamire: egy családra (és ne felejtsük el víziót sem, aki nagyon pontosan ismeri a szerelem miatti fájdalmat). de egyébként is sok gondolatiság van eltemetve a zombi-robotokkal való küzdelmek alá, pár mondat jut a rossz kezekbe kerülő technikától való félelemnek is például, de a sajtótájékoztatón elhangzó kemény kérdések között is van olyan, amit lehetne kapargatni (miért nincs jelenleg az angyalok között színesbőrű?)... de szerintem azért burkolja busiek mindig gondosan adamantium-burkolatba ezeket a mélyebb dolgokat, mert igazából az akciók közben érzi magát elemében... és ott nem is vall kudarcot, jól pörgeti végig a sztorit, bár nekem furcsa volt, hogy a végén azzal akart még több drámaiságot és tempót kipréselni a lapokból, hogy kaotikusan egymásra dobálta a kép-paneleket (gondolom george perez-zel egyetértésben), és bennem ez egy kicsit az összecsapottság érzetét keltette -igaz, hogy a végére így is meglett a katarzis. és még jogbajnokot is rehabilitálta valamennyire... ($$10.12.)

(Iron Man vol.3 #15-20) (1999) (írta: Kurt Busiek, Roger Stern; rajzolta: Sean Chen, Patrick Zicher) (eng)

szegény seattle, nem csak egy hőst kaptak tony stark odaköltözésével, de egy csomó baj is érkezett a nyakukba (nem csoda, hogy a hosszú-hajú, kinyúlt pulcsis grunge-arcok lehúzott fejjel menekülnek az egyik füzetben)... mert tony stark is tipikusan az a hős, aki mindig vonzza a baj -majdnem annyira, mint a nőket... mivel most eléggé egyensúlyban volt az iron man-es és a tony-s jelenlét, így lépten/nyomon csinos hölgyek bukkantak fel a füzetek lapjain, akár csak egy ártatlan flörtre (a szöszi doktornő), akár lehelet-finoman utalva velük egy komoly kapcsolat reményére (pepper meg a cuki szeplői), akár a hős jószívűségét reprezentálva (carol támogatása az alkoholizmus leküzdésében). és persze a fő-gonosz is egy nő, egy fontos szereplő tony múltjából... az elején kicsit megijedtem, hogy a ’minden-hónapban-egy-rosszfiú-elfenekelése’ szerkezetet követjük majd, aztán azzal hozták rám a frászt, hogy túlságosan elmennek egy b-filmes vonalra az életre kelő sárkány-szoborral (meg az akaratos műkincs-gyűjtővel), de aztán a füzet-csomag második felére helyrebillentek az arányok, lett értelme a légi-csatáknak és a lelkizéseknek egyaránt. aztán a cliffhanger-ben azzal csigáztak minket, hogy érkezik egy újabb nő tony életébe... (volt időm, volt kedvem, mr.busiek is jó tempót diktált, így simán lecsúszott a hat füzet egy nap alatt.) ($$10.10.)

(Black Panther vol.3 #6-12) (1999) (írta: Christopher Priest; rajzolta: Joe Jusko, Amanda Conner, Mike Manley, Mark Bright) (eng)

egy sötét ruhás hős nem csak a fizikai erejét használja a gonoszok elleni harcban, hanem a szellemi nagyságát is -és az egyik legkellemetlenebb ellenfele egy őrült bohóc-szerű fickó, aki nem sajnálja az időt és a pénzt arra, hogy lehetetlen módszerekkel próbálja eltenni láb alól a hőst. nem, nem egy batman képregény hoztam ma nektek gyerekek... oké, nem volt nehéz párhuzamokat találni a bőregérrel, de ezek közül van ami erőltetett (fekete jelmez), és van ami szerintem szándékos hommage (achebe őrületének joker-szerűsége). persze gonosz volt tőlem ezzel kezdeni, mert a párduc nagyon is megáll a saját lábán, minthogy más ikonikus karakterhez kéne hasonlítgatni, de biztos ragadt rám némi cinizmus a narrációból -mert erre a kötetre is maradt a megbízhatatlan mesélőnk, aki csapong ide-oda, és közben sörétes puskával lövi a poénokat, amikből van ami betalál, és van ami nagyon nem. kell hozzá türelem, de megéri várni, mert idővel szépen összeáll a kép -ahogy meg lehet szokni a széria szerkezetét is, a képkereten kívüli szövegdobozokat. maga a sztori kicsit hasonult a hőséhez, először csak az izmozását látod, a cool lövöldözéseket és verekedéseket, aztán a végén kiderül, hogy van agya is, és a mélyben komolyabb kérdések is felmerülnek -magukról a karakterekről is, például érdekesen feszegetik azt, hogy két érdek feszíti t’challa-t, mert egyszerre király és szuperhős, így neki nem csak az ártatlanokat kell szem előtt tartania, de a népe érdekeit is (azt is feszegetjük, hogy miért is állt be annak idején az angyalok közé, és ezt egy szép színes/szagos, a sorozat képi világától nagyon elütő flashback-kel támogatták meg)... minden szempontból jó ez a kétarcúság, amint ráéreztél az ízére már nagyon élvezetes tud lenni mind az ellenségek levadászása, mind a gazdasági/politikai összeesküvés a háttérben. vagy a minden túlzása ellenére is személyessé tett finálé-küzdelem. ($$10.09.)