(Avengers vol 3. #16-22, #0) (1999) (írta: Kurt Busiek, Jerry Ordway; rajzolta: George Pérez, Jerry Ordway, Stuart Immonen)

kezdjük azzal a három füzettel, amiket eredetileg nem tartalmaz ez a kötet, de én nem tudtam őket kihagyni, mert a teljesség iránti igényem nem engedte volna (ráadásul az egyik füzet ezek közül new orleans-ban játszódott!)... pedig nem egy nagy truváj ez sztori, amit jerry ordway vendég-íróként hozott, egy kissé retró hangulatú darab, mind a képi világában, mind a mélységében megidézi a klasszikusokat (és persze követi a busiek-i hagyományokat, azaz ezer szállal kötődik is a (rég)múlthoz). igazából két tanulság szűrődött le benne az olvasás után: 1. miért kéne kötődnünk egy olyan rinyáló hőshöz, mint amilyen jogbajnok? 2. nem jó ötlet, hogy ennyi captain meg ms. marvel szaladgál az univerzumban, mert ez mindenkit csak összezavar... no, de jöjjön a fő attrakció, azaz ultron, aki nem viccel a visszatérésével, és kiírt egy egész (fikciós) országot a balti-tenger partján -na valahogy így kell a tényleges fenyegetettség érzetét elérni... persze kurt busiek nem tagadja meg önmagát, így szépen végigvesszük a teljes ultron történelmet, de ez szerencsére nem azért van, hogy bizonygassa a mérhetetlen háttér-tudását, hanem mert nem csak a folyton újjá-épülő robot legújabb verziójával kell megküzdeniük hőseinknek, de az összes korábbi példány is felbukkan -plusz így még hangsúlyosabb lesz hank pym szerepe is, mégiscsak ő ultron ’apukája’... hmm, apuka... érdekes felvetés az, hogy egy mesterségesen létrehozott teremtménynek, egy tudattal rendelkező gépnek érzelmei, vágyódásai is lehetnek, és ultron nagyon vágyik valamire: egy családra (és ne felejtsük el víziót sem, aki nagyon pontosan ismeri a szerelem miatti fájdalmat). de egyébként is sok gondolatiság van eltemetve a zombi-robotokkal való küzdelmek alá, pár mondat jut a rossz kezekbe kerülő technikától való félelemnek is például, de a sajtótájékoztatón elhangzó kemény kérdések között is van olyan, amit lehetne kapargatni (miért nincs jelenleg az angyalok között színesbőrű?)... de szerintem azért burkolja busiek mindig gondosan adamantium-burkolatba ezeket a mélyebb dolgokat, mert igazából az akciók közben érzi magát elemében... és ott nem is vall kudarcot, jól pörgeti végig a sztorit, bár nekem furcsa volt, hogy a végén azzal akart még több drámaiságot és tempót kipréselni a lapokból, hogy kaotikusan egymásra dobálta a kép-paneleket (gondolom george perez-zel egyetértésben), és bennem ez egy kicsit az összecsapottság érzetét keltette -igaz, hogy a végére így is meglett a katarzis. és még jogbajnokot is rehabilitálta valamennyire... ($$10.12.)