(Saga #7-12) (2012-2013) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Fiona Staples) (eng)

annyira rohantunk az első kötetben, hogy törvényszerű volt, hogy meg kell majd állni hamarosan kifújni magunkat, lenyugodni, és körülnézni egy kicsit, hogy hova jutottunk és kikkel is vagyunk együtt... de cseppet sem baj az, hogy a vad kalandozásról a karakterizációra került át a hangsúly, sőt, így töltődik meg igazán tartalommal a puszta szórakoztatás -na nem mintha a karakter-építés ne lenne szórakoztató, az összes párbeszéd úgy van megírva, hogy az életszerűségük mellett a jópofaság sem veszik ki belőlük, és a múltidéző jelenetekben is mindig van annyi csavar, hogy ne csak kipipáljuk az összes korábban megtörtént eseményt (mondjuk fura belegondolni abba, hogy a narrátorunk a saját fogantatását is részletesen elmeséli...) -és szükségszerű is volt, hogy flashback-ekben kerüljenek elő dolgok, ha már az első füzetet egy hatásos felütéssel akarta kezdeni mr.vaughan... bár a főszereplő-párosunk nagyon jól működik együtt (még a vitáikat is imádom), de jó ötlet volt szétszedni őket, és két új karakter (azaz a nagyszülők) segítségével láttatni őket egy kicsit más szemszögből is... de nem csak a szereplők múltja mélyült a visszaemlékezésekkel, de egyre jobban át tudjuk érezni a két nép ellentétét is, azt, hogy milyen mélyen beléjük ivódott a gyűlölet -és azt, hogy mennyire nagy szó az, hogy alana és marko nem nézték a szárnyakat és a szarvakat, amikor egymásba szerettek... arra is volt idő, hogy az ellenséges oldalt is mélyítsük kicsit, sőt, egy-egy egész füzetet rászántunk (a) the will-re és a robot-hercegre is. sok kis aprósággal épült a róluk alkotott képünk, például nem lehet véletlen, hogy a hercegnek melegpornó jelent meg a képernyőjén, amikor megsérült a csatamezőn (érteni vélem már, hogy miért nem ment a szex a hitvesével), és annak is tudtam örülni, hogy a rabszolgaságból felszabadított kislányt okosan beintegrálták a sztoriba, nem csak egy pedofília elleni kiáltvány maradt... fiona staples-től szívesen megkérdezném, hogy mit rajzol nagyobb örömmel: cuki antropomorf állatokat (akik aztán premier plánban robbannak a képünkbe...), vagy óriási keléses herezacskókat...? ($$12.16.)