(Saga #13-18) (2013-2014) (írta: Brian K. Vaughan, rajzolta: Fiona Staples) (eng)

egy író karakter beépítése a történetbe mindig jó eszköze egy szerzőnek arra, hogy meta-üzenetekkel bombázzon minket olvasókat -persze rossz kezekben ez erőltetetten fárasztóvá válhat, de brian k. vaughan-nál nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is valamihez rossz kézzel nyúl... mert vannak itt aranyos kiszólások arról, hogy az író fél az illusztrátoroktól, hogy tudja, hogy belassult a történet, de például kapunk jó tanácsokat is arra nézve, hogy milyennek kell lennie egy ideális gyerekmesének -de hogy mindezt azért ne vegyük túl komolyan, így húgyfoltos kisgatyába öltözteti az írót, és lehányatja vele a csecsemőt (igen, még ennyi füzet után tud hozni ’na-neeee...!’ pillanatokat, ez volt az egyik ilyen ebben a kötetben)... ez volt a harmadik kör, aminek most az a feladat jutott, hogy tovább szélesítse a világot, még több hátteret adjon a karaktereinek (például alana családjával), és kicsit kitalálja, hogy hogyan is menjen tovább, mire összeérinti az összes szálat a katartikus fináléban... bár nem mondom, hogy nem voltak meg a szokásos őrültségek (például gwendolyn első szeretőjének a csillag alakú fehér fanszőre nálam tipikusan ez a kategória), de azért be-belopakodott a komolyság is a gyönyörűen megrajzolt lapokra -például szépen elmélkedtünk a szeretteink elvesztéséről. mondjuk biztos vagyok benne, hogy mindenki a legfontosabb tanulságot tette leginkább magáévá: basszál, ne háborúz... az utolsó füzetben éreztem meg igazán annak az előnyeit, hogy az ellenfelekre is bőven szántunk időt eddig -mert a felfokozott hangulatban képes voltam mindenkiért izgulni... (ezért sem aggódom amiatt, hogy az újságírók is velünk maradtak, mert biztos, hogy célja van velük az írónknak -ha más nem, hát az, hogy hitet tegyen a meleg-házasság mellett.) ($$12.18.)