(Thor vol.2 #9-13) (1999) (írta: Dan Jurgens; rajzolta: John Buscema, John Romita Jr.) (eng)

a sok midgard-i jelenet miatt hajlamos vagyok elfelejtkezni arról, hogy ez a történet igazából egy fantasy, amiben gyakran egy másik világ helyszínén isteni erejű lények dicső tetteit láthatjuk. de a korlátlan hatalmú isteni lények összecsapásának bemutatásával óvatosan kell bánni, mert olvasóként nehéz izgalmat felfedezni abban, ha halhatatlan lények püfölik egymást tét nélkül. az már sokkal érdekesebb, ha egy istentől elveszed a legfőbb fegyverét, megfosztod minden erejétől, míg meg nem szűnik az isteni mivolta. ezt láttuk már korábban odin-nál is, és most így csupaszították le magát a vihar istenét is... viszont ha már isteni lények csapnak össze, akkor azt várja az ember, hogy epikussá fog fokozódni a csata, és ezt többnyire meg is kaphattuk itt a fináléra, bár nálam lehet hogy az is segített ebben, hogy úgy jött ki a lépés, hogy explosions in the sky-t hallgattam az olvasása közben (jó hangosan, hogy elnyomjam a plázában szóló borzalmat), és pont a megfelelő időben fokozódott fel a zene is a fináléval együtt... egészséges arányban volt elosztva a kötet öt füzete, egy rész a feledékeny olvasóknak, három jutott a sötét istenekkel való tényleges konfrontációra, majd egy füzet a győzelem utáni diadal-menetre (egy kis csavarral). nem volt elsöprő, nem volt rossz, pont ilyen a minőségi középszer... (ejj, tényleg muszáj ez a sok ’thou’ meg ’mayhaps’...? nekem semmit sem ad hozzá ez az ál-historizáló beszéd, ellenben kurvára idegesít...) ($$10.02.)