(2014) (írta: James Luceno) (magyarul: Szukits, 2016) (14BBY)

mit tudtunk meg tarkin nagymoff-ról a ’new hope’-ból? hogy egy kegyetlenül hideg ember, aki egyetlen arcizom-rándulás nélkül el tud rendelni népirtásokat -kicsit kevés ez egy jellemrajzhoz (ezt leszámítva én csak a ’lost star’ című kötet vendégszereplőjeként találkoztam vele, meg halványan dereng, hogy benne volt valamelyik rajzfilm-sorozatban is -hmmm, csak megnyitottam a wookiepedia-t, hét epizód clone wars van a neve mellett plusz három rebels rész, azt hiszem el kell kezdenem cavinton-t szedni...). ezért jó választás ő egy regény főszereplőjének, mert hiába emblematikus alakja az univerzumnak, nem tudunk róla eleget -azügyben inkább merülhettek fel kételyek, hogy egy ilyen hideg figura, egy pedáns, kimért, már-már robotszerű ember elég érdekes (hovatovább szerethető) lesz-e. és james luceno-nak le kellett ásnia a karakter mélyéig, hogy teljes képet tudjon nekünk adni főhőséről, hogy a végére határozott igennel tudjunk felelni a kérdésre: wilhuff tarkin igenis egy érdekes személyiség... ügyesnek éreztem a leásásért tett erőfeszítéseit, hogy úgy nyúlt vissza a tarkin családfán, és úgy tekintettünk vissza az ifjúkori megpróbáltatásokig, hogy nem éreztük azt, hogy a flashback-ek megakasztják a jelenben történő eseményeket, ráadásul sikerült olyan múltbéli tetteket felvillantani, amik nemcsak hősünk jellemét formálták, hanem kihatottak a jelenre is (és szépen végig volt vezetve a vadász-analógia is, ami tarkin gondolkozásának a sarokköve)... volt még egy aspektus, ami a főszereplő személyéből fakadt: oldalt kellett váltanunk, és meg kellett próbálni a birodalomnak szurkolni... mert talán akkor tudod élvezni igazán a könyvet, ha annak örülsz, hogy a birodalmiak kézre kerítik az ellenük szegülőket, és megtorolják azt, hogy próbáltak léket ütni a formálódó birodalom renoméján... szívesen olvasok egy diktatórikus államforma hátteréről, és itt egész mélyen belementünk a mindennapi működésbe, láthattuk a császári főtanácsot, ott ólálkodtak a sarokban a titkosszolgálatok, át lehetett érezni, hogy mennyi erőfeszítés kell a flotta megfelelő elhelyezéséhez, vagy az építkezésekhez. mert ne felejtsük el, hogy még csak őt éve dőlt meg a köztársaság, még mindenki magán viseli a háború nyomait, még akad a galaxisban rengeteg olyan eldugott zug, ahol nem úr az új rezsim, ahol még szeparatisták bujkálnak, ahol nagyobb ellenállásba ütközik az erőltetett pacifikáció. és tetszett az, hogy a lázadók-előtti-lázadóinkat is ezekhez a dolgokhoz hozzá tudták kötni, nekik is sok szenvedést okozott a háború és a császár felemelkedése -ráadásul személyes konfliktusuk is volt már tarkin-nal... mert bizony azt mondtam az elején, hogy egy hideg főszereplőt kéne megszeretnünk, de azt nem tettem hozzá, hogy egy olyan embert, aki már a halálcsillag parancsnoksága előtt is keménykezű tömeggyilkos volt, aki már korábban is csak az erős kéz politikáját ismerte -így nem csoda, hogy ellenségekre tett szert az évek során... (ami nekem kicsit fura volt vele kapcsolatban, hogy akció közben is láthattuk őt a könyv második felében, mert az én fejemben ő mindig egy nagy csillaghajó vezérlő-termében állva élt csupán.) (azért siettem a könyv olvasásával, mert reméltem, hogy a rogue one című új film előtt tanulhatok valamit a halálcsillag építéséről, de azért nem bánom, hogy a kötet csak érintőlegesen foglalkozott a nagyon titkos művelettel, és inkább a karakter-építésre helyezte a hangsúlyt.) (érdekes kontraszt volt a sith nagyurak után ez a regény, mert az egy akció-dús érzelmekre építő mű, ez viszont kifejezetten agyas és infó-heavy, így egy kicsit nehezebben rágja át magát rajta az ember -de nem bánja, mert érzi, hogy megéri.) ($$12.11.)

(2015) (írta: Paul S. Kemp) (magyarul: Szukits, 2015) (14BBY)

sajnos az a marketing része, hogy vader-t és az uralkodót kellett a borítóra rakni. sokan így csalódni fognak, hogy ők csak fontos mellékszereplői ennek a történetnek -fontos katalizátorok, de nem ez a könyv fogja feltárni a sith rend összes titkát (vagy akár a két aktív sith ellentmondásos kapcsolatát, igaz ez utóbbira bőven van utalás)... ezzel szemben a velük szemben-állóknál már sokkal részletesebb a kép, amit kapunk. elve tetszik az, hogy twi'’ek néppel így össze lehet kötni a filmeket, a tévé-sorozatokat és a regényeket, ők a galaxis legnépszerűbb rabszolgái, így jó ötlet volt rájuk építeni egy olyan történetet, ami egy szabadság-harc vakmerő lépéséről szól (plusz réteget adhat a harcuknak a bolygójuk geográfiája is, mert szerintem nem véletlen, hogy a barlangokban bujkáló twi’lek-ek kapcsán felmerül az, hogy folyton jönnek elnyomók, akik nem tudják felszámolni az ő ellenállásukat, ez számomra meglepően aktuális felhangokkal bíró analógia (lásd még az afgán tálibokat, akik harcoltak egyaránt a szovjetek és az amerikaiak ellen is)). de szabadság-harc-e ez vagy terrorizmus, ahogy a könyvben is többször felmerül ez a kérdés? mert egy elnyomó hatalommal szemben csak rengeteg áldozat árán lehet kivívni a szabadságot -és ezt a lélek-ölő dilemmát így írott formában még erőteljesebben lehet közvetíteni, mint a filmekben (ahol mindig rohanni kell előre a cselekménnyel, különben a türelmetlen nézők dobolni kezdenek a popcorn-os dobozukon)... mondjuk a tempóra itt a regényben sem lehetett panaszunk, mert a bevezető (és némi badass vader akciózás) után csupán egy napot ölel fel a cselekmény, ahol folyton sodródunk előre az eseményekkel, nincs igazán idő lelkizni, vagy karaktert építeni, de nem is hiányzik a mélysége, elég az a pár elejtett fél-mondat, hogy elgondolkozzunk egy pillanatra, aztán újra belevetjük magunkat az izgalmak közé... a csillagromboló megtámadása nagyon tetszett, mert okos volt és a fejemben lévő vásznon is egy nagyon látványos film tudott leperegni az olvasás alatt, viszont miután leértünk a felszínre, már kevésbé működött a regény, kicsit repetitívvé váltak a harcok a dzsungel-lényekkel és a kergetőzés egymással (inkább egy starship troopers regénybe illet volna a jelenetek többsége)... elsőre erőltetettnek tűntek vader visszaemlékezései is, de aztán érthetővé vált, hogy miért most villantak be neki az anakin skywalker-ként átélt események -de egyébként is csak öt évvel vagyunk a vader-ré válás után, még nem ért véget a tanulási folyamata... a könyv vége sem lett igazán katartikus (pedig annak örültem, hogy sikerült minden karaktert (és szálat) egy helyre hozni a végén) -talán azért, mert tudtuk jól, hogy kiknek kell túlélniük ezt a sötét kalandot... sötétség -talán ez működött a legjobban a regényben, hogy megnézhettük, hogy milyen árnyoldalai vannak a birodalmi megszállásnak, hogy milyen elszántság kell, hogy valaki szembe merjen szállni egy ilyen elképesztő erővel szemben (az mondjuk meglepett, hogy mennyire keveset tudnak az emberek a császárról -mondjuk a képességeiről). és igen, én igenis tudtam örülni, hogy beleláthattam egy lázadás működésébe -sokkal inkább, mintha csak két a sith nagyúrról olvastam volna... ($$12.03.)

(2016) (írta: Alan Dean Foster) (magyarul: Szukits, 2016) (34ABY)

annak ellenére, hogy gyermekkoromban faltam a film-regényeket (egy starwars-könyvet bent is felejtettem a padban énekórán, aztán vehettem meg újra...), idősebb koromban már elgondolkozom azon, hogy mit is ad nekem egy ilyen könyv, ha már láttam a filmet. hogy tudja-e mélyíteni a karaktereket, (hisz’ akár lassíthat is a mozgóképes tempóhoz képest a formátumának köszönhetően), hogy vannak-e plusz jelenetek, amik esetleg kikerültek a filmből a végső vágás során. mert azért valljuk be, ma már az kevés, hogy a belső vetítő-vásznunkon újraéljük azt, amit már többször is láttunk a moziban vagy otthon a lapostévénken. és a starwars film-regények mindig is hullámzó minőségűek voltak (talán a sith...-eknél sikerült a legjobban hozzáadni azt a bizonyos pluszt), és sajnos ez a kötet sem lóg ki a nagy átlagból. mert csupán felmondja a szövegkönyvet, nem tudunk meg semmi többet az új- vagy a régi szereplőkről, és bár némi technikai háttér-tudást hasznosnak éreztem (avagy hogyan is működik a starkiller base), a plusz-jelenetek feleslegesnek érződtek (vagy túlságosan önismétlőnek -lásd a kantin-jelenetet, amiben leszakad egy végtag...). azért nem panaszkodom, mert hamar végig lehetett szaladni rajta, nem fárasztott le, de azért ezek csak a minimum-célok, lőjük már kicsit feljebb a minőséget, ha kérhetném... ($$06.06.)

(2015) (írta: Chuck Wendig) (magyarul: Szukits, 2015) (4ABY)

a második halálcsillag felrobbant, az ewokok partiznak, hurrá-optimizmus a levegőben -de hogyan tovább...? a starwars-saga egyik legizgalmasabb időszaka ez, ahol rengeteg érdekes témát lehet találni, és chuck wendig meg is talál ezek közül többet is -hogy aztán ne nagyon foglalkozzon velük... mert a nagyon furán veszik ki magát, hogy a kis színesként bedobált kitekintők a galaxis lelkiállapotára sokkal érdekesebbek, mint a borzasztóan csikorogva összeálló főszál. én sokkal szívesebben olvastam volna még többet arról, hogy mi zajlik le az emberekben most, hogy a szemük láttára formálódik át a világuk, hogy milyen sérüléseket okozott bennük a birodalom elnyomása, a megélt háború borzalmai. és ezeknek a csírái ott vannak, és az ember könyörögne, hogy kapjon még többet belőlük, de mindhiába, mert folyton vissza kell térni egy jelentéktelen bolygó kis-szabású eseményeihez (a legjobban talán a világnézeti különbségekbe beleroppanó család tetszett, de például a coruscant-i gyerek-katonákról is többet akarnék tudni). de lehet, hogy nem panaszkodnék emiatt, ha a könyv hősei érdekesek lennének, de sajnos bántóan egydimenziósak, és eltelik a regény fele mire egyáltalán találkoznak (jól mutatja a bevonzódási szintemet, hogy mindig bajban voltam a nevekkel, ha kimaradt pár nap két fejezet között). talán még a birodalmi oldal járt jobban, itt azért érződik némi ’most-hogyan-tovább’ érzet, aminek az egész kötetet át kéne járnia. azt viszont elismerem, hogy amikor végre nagy nehezen összeáll a csapat, ott van pár pofás akció-jelenet -azért viszont mérges voltam, hogy a belengetett halált gyáva módon lett visszacsinálta, elvéve azt a kis működő drámai élt is, kétszer is... a legjobban talán egy novellás-kötetben működne ennek a korszaknak a bemutatása, ahol minden aspektust körbe lehetne járni. hé! nem állunk össze fan-fiction-ként megírni...? (nem nagyon értem, hogy mind a régi, mind mostani új kiterjesztett univerzum írói miért vonzódnak ennyire wedge-hez, mert nekem csak egy nevesített pilóta, semmi több...) ($$05.31.)

(2015) (írta: Claudia Gray) (magyarul: Szukits, 2015) (11BBY-5ABY)*

réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban még az ifjúsági regények is jobbak, mint nálunk a nagy átlag... de tényleg, ne ijedjen meg senki, hogy rásütötték a kötetre a manapság divatos ’young adult’ címként, mert azon kívül hogy két fiatal a főszereplője, nem sok köze van az ide tartozó alkotásokhoz. szerelem azért van benne persze, de nem pöffeszkedik minden elé ez az érzés, nagyon szépen, organikusan illik bele a nagy egészbe, a két főszereplő sorsába (és köszönöm, hogy nyoma sincs az ilyen (férc)művekben kötelező szerelmi három/négy/satöbbi szögeknek, amivel csak erőltetetten akarnak mindig drámát csiholni...). mint ahogy ez a két főszereplő is nagyon szép organikusan illeszkedik bele a régi trilógia emlékezetes jeleneteibe, új perspektívát adva az ismert történetnek -kicsit alulnézetből, kicsit a túloldalról. nagyon okosan vegyít a sztoriba olyan elemeket, amiknél sorra döbben rá az ember, hogy még sosem gondolkozott el rajtuk. mert például belétek hasított már az a fájdalmas felismerés, hogy luke skywalker tulajdonképpen tömeggyilkos, aki mintegy kétmillió ember haláláért felelős közvetlenül...? mert bizony a filmekben a birodalmiak csak velejéig gonosz vezetőkből és arctalan tömegekből álltak, pedig bizton állíthatjuk, hogy nem mindenki volt gonosz, aki a császárt szolgálta. mert az egyszerű katonák legtöbbször csak tették a kötelességüket. sőt. bennük is ébredhetett kétely, érezhették azt, hogy romlott ez a berendezkedés, de mégsem tehették meg, hogy ellene forduljanak (és szerintem ritkán jelentek meg eddig az univerzumban azok a helyek is, amiket teljesen kizsákmányolt a birodalom hadi-gépezete). és ez a kötelesség-tudat és kétely-érzet nagyon szépen végigvonult az egész regényen, esszenciálisan megjelenülve a két főszereplőben. de ennél sokkal több szerencsére ciena és thane, kellően szerethetőek, és akiknek akkor is érdekelt volna a sorsa valószínűleg, ha nem bukkannak fel a legfőbb filmes helyszíneken. de egyébként nem volt zavaró, hogy mindig ott voltak minden csatában, csak néha érezte úgy az ember, hogy kicsit erősebb az erő jelenléte (a.k.a. az írónő keze) a két karakter megfelelő helyzetbe hozásánál... azzal kezdtem, hogy nem tipikus ifjúsági regény, és ez az érzet az utolsó lapokra még inkább megerősödött bennem, mert a legtöbb helyen biztos, hogy egy könnyes összeborulós befejezés lett volna, itt viszont nagyon higgadtan megmaradtunk a realitás talaján -ami egy lendületes űroperánál igen nagy szó... (nem is tudom miért álltam meg tavaly év végén az olvasással, mert már akkor is nagyon tetszett a hangulata és a felépítése, viszont nem véletlen így az sem, hogy pontosan emlékeztem, hogy hol hagytam abba, és élénken meg is maradt a fejemben minden fontos mozzanat, amit addig olvastam. és persze az újrakezdés után nagyon hamar végeztem -ezt hívják szerelemnek...) ($$04.20.)

(* a starwars univerzumában az első halálcsillag felrobbanása a 0 pont, minden esemény időpontját ehhez viszonyítják: BBY ->a yavini csata előtt; ABY -> a yavin-i csata után)