(Alias vol.1 #10, 16-21) (2002-2003) (írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Michael Gaydos) (eng)

lehet hogy sokan szórakoztatónak találják a pökhendi stílusát, de azért valljuk be, hogy j.jonah jameson a marvel univerzum egyik legnagyobb seggfeje... képtelenség együtt-érezni vele, még akkor sem mozdítja meg a lelkem, amikor egy szerettéért aggódik -lehet hogy azért, mert nem sokkal előtte még jessica-t fenyegette véres szájjal... erősen köröztünk ebben a kötetben a pókember-körüli al-univerzumban, igaz, maga peter nem tette tiszteletét, csak a cicis verziói... mert brian michael bendis most merte lecsapni azt a labdát, hogy létezik már egy jessica nevű karakter, aki volt szuperhős és magánnyomozásból él -az első spider-woman, ms. jessica drew... és ha már egy póknő beemelődött a sztoriba, jöhetett egy másik is, szám-szerint a harmadik, akivel együtt viszont áru-kapcsolódott a fent emlegetett jjj is (meg azok az érzelmek, amik nem jöttek)... a bendis-verze is erősen ott dobog a hell’s kitchen mélyén, vagy csak a szerzőnk kattant rá a szuperhős-drogra, mert ahogy a daredevil-ben problémát jelent ez a fajta elszállás, itt is a dráma központi elemévé vált... viszont tágul is ez a bizonyos alias/daredevil-univerzum, mert most rakódott rá a sztorira a legtöbb szuperhősös elem, perzseltek az ujjakból szórt villámok, repkedtek a fényes fény(?)-gömbök, csattantak a keményen kiosztott pofonok (még jessica jones is bele tudott szédülni, amikor orr-vérzésig csapkodták a buciját, dehát eddig sem volt ő egy sérthetetlen hősnő). és szerencsésen jött ki az újragondolt mixből a sorozat, mert ez a kötet működött eddig a legjobban -talán nem is éreztem még egy képregény-folyamnál sem ilyet, hogy részről/részre egyre jobban tetszik. tehát vessem bele magam minél hamarabb a fináléba, mi...? (a hálószoba-jelenetek nem a szexiségükkel tüntetnek, hanem a természetes párbeszédeikkel, nem is szívesen lennénk egy ágyban jessica-val és scott-tal, miközben sértődötten és megbántottan veszekednek egymással...) (féltem a tízes számtól, amikor láttam, hogy a párbeszédek helyett forgatókönyv-szerűen vannak elhelyezve a kimondott mondatok, de meglepően jól működött ez a különleges forma is a festményekre hajazó képeivel.) (##01.31.)

(Alias vol.1 #11-15) (2002-2003) (írta: Brian Michael Bendis; rajzolta: Michael Gaydos, David Mack, Mark Bagley) (eng)

hozzá vagyunk szokva, hogy a szuperhősös történetek liberális nagyvárosokban játszódnak, ahol a lakók csak az esetleges (anyagi) károkért morognak, de ritkán viselkednek ellenségesen a különleges képességűekkel szemben (oké, tudom, hogy ehhez az idealizált képhez ki kell vennünk az egyenlegből a folyton utált mutánsokat, de azért járjátok velem végig ezt a gondolat-menetet, légyszi...) -úgyhogy most ezért volt mellbevágó jessica-val elindulni a bigott és kispolgári vidéki amerika mélyére, ahol tisztán élnek még a sztereotípiák, az emberek kotnyeleskednek, a focicsapat irányítója minden csajt meg akar dugni, és a környék legnagyobb kirekesztő rohadékja a helyi prédikátor... és egészséges felháborodással tudtuk követni jessica-t ebben a merően kisszabású ügyben, ebben a maradi fertőben, ahol nagy hangon lehet utálni azokat, akik mások, zsidók, leszbikusok vagy mutánsok -a felháborodás az életszerűségből eredt leginkább, mert sajnos tudjuk, hogy a képregény megjelenése óta eltelt tizenöt évben semmit sem javult a helyzet (és nem csak a vidéki amerikára igaz ez, de kishazánkban is tort ül a kirekesztő gondolkozásmód)... az érzelmi feltöltődés után brian michael bendis nem engedte el a gyeplőt, hanem még két lapáttal rátolt a lelkizésre és a romantikára (összeeresztve jessica-t luke cage-el és scott lang-gel) -szintén egy marvel-kiadványtól szokatlanul realista hangnemben, tökéletesen imitálva egy szex utáni veszekedést és egy tökéletlen első randit. (tetszik, hogy bendis a saját univerzumát építi azzal, hogy matt murdock ügyét ebbe a sorozatba is átmenti -és így nem lóg jessica megjelenése sem odaát...) (##01.28.)