Star Wars Annual 1 (2015) (írta: Kieron Gillen, rajzolta: Angel Unzueta)

jó látni, amikor egy értő kéz nyúl a kiterjesztett univerzumhoz, és talál olyan kapaszkodókat, amik addig rejtve voltak. mert végre láthattuk a birodalmivá változott coruscant-ot, az ismert logótól vöröslő utcákat, a császár szavait hűségesen közvetítő holo-kivetítőket. és azt is jó volt látni, hogy a lázadók nem csak egy frontvonalat húztak, hanem sokkal kényesebb módszerekkel is harcoltak a birodalom ellen -beépített kémekkel. csakhogy a császár eszén nem olyan könnyű túljárni, bármilyen fifikás is az ember... tetszett a tépelődő főhős is, olvasnék még vele történeteket -főleg, ha ilyen szép a körítésük, mert vizuálisan kifejezetten megkapó a füzet, jók a perspektívák, a színek, az esőfüggöny... ($$06.01.)

Darth Vader Annual 1 (2015) (írta: Kieron Gillen, rajzolta: Leinil Francis Yu)

nehéz vader-t táncba vinni... akárhova is veti a sors, a kedvenc sith-lovagunk mindig kivágja magát -kifinomult stílusával és persze a fénykardjával... azért gondolom a császár számított némi diplomáciai bonyodalomra, és azért küldte az erő fekete öklét a vonakodó bolygóra és nem egy akta-tologatót. mert muszáj mindig példát statuálni, erőt mutatni, mert csak így lehet uralni a galaxist. főleg ha olyan helyről van szó, ami a nyersanyagai miatt elengedhetetlen. (azon gondolkoztam, hogy vader vajon nem fél egy vulkanikus bolygón azok után ami történt vele a mustafar-on? de nem úgy tűnik, hogy kialakult volna benne a láva-fóbia...) ($$06.02.)

C-3PO: The Phantom Limb (2016) (írta: James Robinson, rajzolta: Tony Harris)

bevallom, hogy sosem voltam a rajongója a szószátyár protokoll-droidnak, mert igen hamar fárasztóvá tud válni az általa képviselt humor. így volt bennem félsz, hogy a szóló-képregényébe mennyi fog ebből lecsapódni, de úgy látszik, hogy öregkorára kicsit komolyodni tudott az arany-kaszni alatt. mondjuk azt kicsit nehezen emésztem, hogy a robotok ennyire emberiek tudnak lenni, kvázi éreznek és elmélkednek, és siratják a régi szép időket, amik hiányoznak a memóriájukból... vizuálisan sem könnyű ezt megoldani, hiszen nem lehet a robot-arccal igazi érzelmeket kifejezni -az már egy más dolog, hogy ennél sokkal szebben és átláthatóbban is meg lehetett volna rajzolni a füzetet... viszont a lényeg, a vörös színű kar megszerzése tényleg hatásosra sikerült -ki gondolta volna, hogy robotokkal is lehet érzelmileg hatni az olvasókra... ($$06.02.)

(2015) (írta: Chuck Wendig) (magyarul: Szukits, 2015) (4ABY)

a második halálcsillag felrobbant, az ewokok partiznak, hurrá-optimizmus a levegőben -de hogyan tovább...? a starwars-saga egyik legizgalmasabb időszaka ez, ahol rengeteg érdekes témát lehet találni, és chuck wendig meg is talál ezek közül többet is -hogy aztán ne nagyon foglalkozzon velük... mert a nagyon furán veszik ki magát, hogy a kis színesként bedobált kitekintők a galaxis lelkiállapotára sokkal érdekesebbek, mint a borzasztóan csikorogva összeálló főszál. én sokkal szívesebben olvastam volna még többet arról, hogy mi zajlik le az emberekben most, hogy a szemük láttára formálódik át a világuk, hogy milyen sérüléseket okozott bennük a birodalom elnyomása, a megélt háború borzalmai. és ezeknek a csírái ott vannak, és az ember könyörögne, hogy kapjon még többet belőlük, de mindhiába, mert folyton vissza kell térni egy jelentéktelen bolygó kis-szabású eseményeihez (a legjobban talán a világnézeti különbségekbe beleroppanó család tetszett, de például a coruscant-i gyerek-katonákról is többet akarnék tudni). de lehet, hogy nem panaszkodnék emiatt, ha a könyv hősei érdekesek lennének, de sajnos bántóan egydimenziósak, és eltelik a regény fele mire egyáltalán találkoznak (jól mutatja a bevonzódási szintemet, hogy mindig bajban voltam a nevekkel, ha kimaradt pár nap két fejezet között). talán még a birodalmi oldal járt jobban, itt azért érződik némi ’most-hogyan-tovább’ érzet, aminek az egész kötetet át kéne járnia. azt viszont elismerem, hogy amikor végre nagy nehezen összeáll a csapat, ott van pár pofás akció-jelenet -azért viszont mérges voltam, hogy a belengetett halált gyáva módon lett visszacsinálta, elvéve azt a kis működő drámai élt is, kétszer is... a legjobban talán egy novellás-kötetben működne ennek a korszaknak a bemutatása, ahol minden aspektust körbe lehetne járni. hé! nem állunk össze fan-fiction-ként megírni...? (nem nagyon értem, hogy mind a régi, mind mostani új kiterjesztett univerzum írói miért vonzódnak ennyire wedge-hez, mert nekem csak egy nevesített pilóta, semmi több...) ($$05.31.)