(Wolverine vol.2 #123-132) (1998) (írta: Tom DeFalco, Chris Claremont, Todd Dezago, Brian K. Vaughan, Fabian Nicieza; rajzolta: Denys Cowan, Leinil Francis Yu, Stephen Platt, Angel Unzueta, Scott Hanna, Rob Hunter)

azzal nincs baj, hogy több egymás után megjelent füzetet összecsapnak, hogy kötetként adják ki, mert felfoghatjuk antológiaként is, de akkor nem érzem jogosnak a közös kiadást, ha ennyire széttartó ez az időszak, ha ennyi író és rajzoló szorgoskodott a sorozat körül. és ez még csak az első problémám ezzel a kötettel... korábban pont az tetszett rozsomáknál, hogy nem tököl, céltudatosan megy előre és teszi a dolgát, most meg kényszeresen túlbeszéltetik a karaktert, narrációval rágják a szánkba, amit már úgyis tudunk (oké, értem én, hogy azt kell feltételezni, hogy minden füzetnél érkeznek új olvasók, de valahogy szebben is lehetne ezt, nem...?), és van pár visszatérő téma, ami egy idő után fárasztó, hogy újra-és-újra elmondják... (pl.: az adamantium-nélküli élet nehézségei) fura volt látni, hogy a jubileumi számában egyáltalán nem wolverine a főszereplő, kicsit azt éreztem, hogy chris claremont ürügyet keresett csak, hogy a fáradt sztorit feldobja egy-két x-men jelenlétével -ráadásul elég zavaros is ez a pár füzet... (filmes trükkök, wtf?) volt még egy-két érdektelen bunyó és belezés, valamint jó sok elmélkedés arról, hogy az állati ösztön mellett az emberség is fontos... az utolsó sztori hatásos volt a családon belüli erőszak témájával, de az meg pont a realitásával lógott ki az űr-pókok és indián átkok közül... ($$03.16.)

(2007-2008) (írta: Gerald Way, rajzolta: Gabriel Bá)

milyen képregényt várjunk egy őrült és kiszámíthatatlan emo-punk énekestől? természetesen őrültet és kiszámíthatatlant -tele zenével... nagyon furcsa egy képregény ez, mert ott vannak benne a hagyományos szuperhős panelek, ugyanakkor mindenféle fura kanyarokat vesz, amitől egy picit összezavarodsz, de élvezed, hogy fogalmad sincs, hogy hova vezet. én például meg voltam róla győződve, hogy végig gyerek-szereplőket látunk majd, erre hirtelen ugrottunk 20 évet, és csak részben lett felfedve a kiesett idő. de igazából ezt is arra használta gerald way, hogy a hősök közti bonyolult viszonyt ábrázolja. mert talán sosem volt még olyan világmentő csapat, aminek a tagjai között ilyen feszültség és széthúzás lett volna -ebben a világvégében nem volt helye a makulátlan világ-megmentőknek. vagy a tiszta hangoknak, itt a kakofónia vezetett végig ezen a szokatlan szimfónián... nem mondom, hogy mindenki örömét lelné benne a szokatlansága miatt, de a vájtfülűek mindenképp tegyenek egy próbát, mert jól tud esni a sok uniszónó között egy egyedi hang... ($$03.13.)