(2002-2004) (író: Greg Rucka, Mike Carey / rajzoló: Salvador Larocca)

uhh, én szeretem a street-level hősöket, nem kell mindig nagyszabás meg epikus kozmikus nagy csata. le lehet vinni emberi szintre vinni a hősködést. lehet, hogy külön kellett volna választanom a két minit, mert egy picit másképp állnak a zsánerhez. az elsőnek nem sok köze van a szuperhősködéshez, egy realista történet, ahol a hagyományos emberi gonoszság az, amit nem lehet tűrni (a gazdag ficsúrok mindig erőszakosak és el akarják tusolni az alávalóságukat). és pont emiatt az életszerűsége miatt lesz érdekes. de a kolis környezet is hozza elő az emlékeket az emberből. a másik történet már sokkal inkább a hagyományos daredevil-es világot hozza, a kötelező gonoszokkal, és a pitiáner gengszterekkel teli noir underground-ot. kicsit mozgalmasabb, és előkerül a bőr-ruci is (igaz, csak elektránál, matt valamiért megmaradt bekötött szemű ninjának, de jól van ez így). a mondandó viszont mindkét esetben ugyanaz: meddig mehetünk el az igazság üldözésében, mi az a morális határ, amit nem léphetünk át, mennyire hagyhatjuk eluralkodni magunkon a bosszú ízét, ami félreviheti a tetteinket. jó lenne azt gondolni, hogy a tinik is nyitott szemmel olvassák ezeket a képregényeket. (++05.03.)

(2005-2008) (író: Orson Scott Card / rajzoló: Andy Kubert, Mark Bagley)

valahol el kell kezdeni az univerzum-építést. és igen, tudom, hogy azóta már kánonon kívülre retcon-olták a történetet, de annyira mégis érdekelt, hogy itt ugorjak fejest az ultimate világába. az alternatív világok nagy előnye, hogy bátran el lehet térni az eredetitől, csak kérdés az, hogy érdemes-e radikálisan mást rakni az eredeti helyére. mert az még oké, hogy a gyermek- és tinédzser tony stark kalandjait láthatjuk (volt nagy meglepetésem az első füzetben, amikor realizáltam, hogy baszki ez az idősebb stark, mert persze a környezettel sem mutatták, hogy mikor járunk). mondjuk azért nem vagyok oda, amikor kiderül, hogy mindenki mindenkit ismert már gyerekkorban is. és kár, hogy obadiah-t ilyen végtelenül irritáló suhancnak csinálták meg. de jó volt a gyerekkori trauma megírása, nem hiányoltam a mellkas-sérülést sem. de. én szeretem iron man-ben azt, hogy ember, aki a gépei és tudása révén lesz az aki, és nem egy igazi szuperhős. itt viszont háromszor felrobban és ötször növeszti vissza a végtagjait. és ettől emberfeletti lesz, ami pont az ő karakterének nem előny. egyébként nem volt rossz, a sztori pörgött, felépített egy alternatív hőst, a rajzok is megszokhatóak voltak. de miért van ilyen fura feje a páncélnak...? (++05.01.)